Szeretet, hát ez az ami mostanság valahogy nagyon elcsúszik körülöttem. Tudom ez így elég nehezen érthető. A lényeg az, hogy nagyon sokat kivesz belőlem a munkám, a magánéletem sem épp úgy alakul ahogyan azt elképzeltem... szóval kicsit megrogytam. Ezt már nem csak a munka helyemen érzem (amire egyre kevesebb energiát fordítok), hanem azon kívül is. Hiába próbáltam összerakni magam, nem igazán sikerült. Viszont ma délután találkoztam két számomra fontossá vált és úgy érzem egyre fontosabb emberrel. "Ababával"és "N"-val. Csodás volt érezni a kölcsönös teljes elfogadást, és ezzel karöltve a szeretetet. Mikor már itthon voltam tudatosodott bennem, milyen sok erőt kaptam Tőlük. Ababa nagyon megnyugtatott, most valahogy nagyon nehéz (már korábban is írtam) elfogadnom a dolgok idő igényét és az irányításról való lemondást. Érzem, hogy egy mindent átformáló változás közepén csücsülök és csak rajtam múlik mikor billen ki valamerre ez az állapot. Pár telibe találó bíztató szó egy kedves kis boszorkánytól, és kedves, szeretet teljes pillantások a ragyogó barna "szempártól"... :) Nagyon megnyugodtam. Köszönöm!
Nagyon szeretek szeretni és úgy érzem az egyik legszerencsésebb ember vagyok a világon mert gyakorolhatom is ezt. Képessé váltam sok arcát felfedezni és átélni. Testvéri szeretet, gyermeki..., emberi..., baráti..., önmagam... sorolhatnám hosszasan... ami még relatív új és nagyon csodálatos a legfiatalabb kis család taggal kapcsolatban, hogy egy még most alakulóban lévő kis tiszta személyiség fejlődését figyelhetem meg és szerethetem egy teljesen új minőségben. Csak idő kérdése, hogy teljesen lehulljon az elmeszesedett kéreg rólam és újjá szülessek. És mégis mikor? Ahogy "R" mondaná: Hamarabb mint gondolnád... :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése