A legszebb karácsonyi ajándék :)

Azt hittem sokáig, az életem döntések sorozata. Egyek, ne egyek? Mit? Mikor? Hogyan? Kivel? Van sok - sok alapvető naponta ismétlődő kérdés a fejemben/fejünkben, melyek zakatolását és megoldását már szinte észre sem vesszük. S mikor látszólag egy fontos döntés előtt állunk, általában megijedünk. Melyik munkát válasszam? Találkozzam-e vele? Elengedjem- e Őt, hagyjam-e , hogy megszakadjon, átalakuljon közöttünk a kapcsolat? De miért a nagy ijedelem? Hisz ezen lehetőségek és a végkifejlet már eleve adott, a kérdés csak az, hogy beengedem- e a változást az életembe? A kapcsolatainkat, az életünkben felbukkanó lehetőségeket ("problémákat") mi teremtjük magunknak. Talán az az ijesztő benne, hogy valóra vált valami, amit oly nagyon szerettünk volna? A hétköznapjaink része lett, mivel felismertük és megragadtuk a lehetőséget? Most úgy érzem csak Egy döntést kell meghoznom az életben. És ez nagyon fontos, mindent meghatározó. Hogyan éljem az életem. Boldog vagyok-e vagy sem. Csak ettől függ, hogy mire irányítom a figyelmem és mit gyarapítok, mit hogyan élek meg. Hiszek-e magamban és megvalósító képességemben, bízom- e az isteni rendben, hogy mindig minden úgy történik ahogyan történnie kell. Képes vagyok-e együttműködni? Felismerni, befogadni, táplálni, gondoskodni, szeretni mikor arra van szükség, majd szeretettel, gyengéden elengedni mikor annak jött el az ideje.

Most el kell engednem valamit, valamiket. Tisztán érzem, hogy lejárt az ideje sok mindennek és sok fontosnak vélt kapcsolatnak az életemben. Ez így természetes. :) Nem azt mondom, hogy fájdalom mentes, mert nem az. Sőt kifejezetten fáj, de szeretem a fájdalom ezen formáját, mert érzem, hogy történnek a dolgok... :)

... Furcsa, mivel megkaptam valamit, amit az egóm oly erősen akart, s mikor itt van nem tudok mit kezdeni vele, mert a szeretetteljes közeledésem ellenére negatív érzéseket generál/-t bennem. Lehet valójában nem is erre van szükségem, csak ez korábban egy kellemes érzésekkel táruló tapasztalat volt és azért akartam ennyire???? :)

Úgy döntöttem, az elkövetkezendő pár órában (ha szükséges napban) a végére járok a dolgaimnak. :) Gráma Krisztina Nirmala szavaival élve "Addig fel nem állok innen míg rá nem jövök mi történik .." .

Szóval hálás vagyok a karácsonynak az időért amit magammal tölthetek, a szeretetért ami segít a utamon, a csodálatos energiákért melyeket többek között a Napon keresztül juttatott el hozzánk. Az embertársainkért, akik segítenek a fejlődésben. Itt úgy érzem külön meg kell említenem a Nagymamámat. Tegnap találkoztunk és azzal a céllal kezdeményeztem Vele beszélgetést, hogy meglássam, felismerjem a családi mintákat (most leginkább a negatív mintákra koncentráltam). Kérdezgettem, az ő fiatalon megélt nőiségéről, a férjével való viszonyáról, az édesanyjáról, a szüleiről, az én szüleimről, a kapcsolatukról, ki mit hogyan csinált..... és Ő nagy nagy boldogsággal csak mondta, mondta és mondta. Talán még soha nem beszélt velem ennyire összeszedetten, érzelmekben gazdagon és őszintén. Köszönöm! ;)

Azt hiszem eljött az ideje, hogy megálljak kicsit és csak hagyjam, hogy megtörténjenek velem a dolgok! :)))

Ezeken a langyos őszies estéken ezzel az képpel kívánok mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt! :)

Remények, vágyak - Valóság! :)

Ismét sok idő telet el.... mondjuk ez relatív. :)

Szóval újra benéztem kicsit....

Nem is tudom hol kezdjem, nagyon sok dolog velem (megint).

Ami a legmeghatározóbb volt, hogy megtapasztalhattam a saját teremtő erőmet és bátorságomat, a női és férfi energiáim tudatos használatát. És igen, elégedett vagyok magammal. Meg van az oly régóta áhított új munkahelyem (az újabb iskolám), egyre jobban ismerem önmagam. Tisztábban érzem a határaimat, tudom mit vállalhatok és mi az ami meghaladja az erőmet, ergo segítséget kell kérnem. Ez tőlem igen nagy szó, de láss csodát megtettem, megteszem és el is fogadom.

Múlt héten megismertetett az élet a saját korlátaimmal, eleinte iszonyatosan sok feszültséget és önirányú haragot generált bennem ez az élethelyzet, de lassacskán tudatosodott bennem, hogy csak miattam éreztem ilyen kényelmetlen kutyaszorítóban magam. Mint általában alapvetően most is én kellettem a pozitív végkifejlet létrehozásához, de nagyon sokat segített a suliban eltöltött hétvége. Azok a csodálatos tapasztalatok, melyek révén szemtől szembe kerültem titkolt részem/részeim egy-egy pillanatával.

Fogalmam sem volt arról, hogy a felszín ennyire színes, már-már hazug. Azt mindig is tudtam, hogy nehéz teljesen őszintének lenni magunkkal. De soha nem gondoltam volna, hogy a tudatalattink mélyen rejtett valóságát, igazságát ennyire tisztán a felszínre lehet hozni.

Itt tartozom egy őszinte és szívből jövő köszönettel a Nimródos csoporttársaimnak, akik elég bátrak és végletesen őszinték voltak (beleértve engem is). Köszönöm nekünk, hogy gyógyítottuk és tanítottuk egymást. EGÉSZ-ségünkre! :)

Mentálisan arra vagyok a legbüszkébb az elmúlt időszakból, hogy képessé váltam tiszta szívemből megbocsátani magamnak. Úgy érzem ez valóban egy egész életet átformáló tapasztalat.

Lehet hihetetlen, de csak jó dolgokat tudok írni, más nem történik velem. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségeim, mert vannak. De szeretem ezeket a lehetőségeket is. Bizony lehetőségek, mivel általuk egy egy újabb "részem" fejlődhet és teljesedhet ki. A pozitív végkifejletben tökéletesen biztos vagyok, hisz csak olyan feladatokat kapunk az élettől melyeket képesek vagyunk megoldani. :)

Itt el kell árulnom, hogy egy igen munkás életszakaszban vagyok, ahol szembe kerültem a saját félelmeimmel, önirányú túlzott elvárásaimmal, mások hibáztatásával... kiborultam, sírtam, majdnem megfutamodtam, de végül sikerült belátnom mi hibádzik. Fizikailag fáradt vagyok, mert nagyon sok figyelmet igényelt és folyamatosan igényel a fent említett kérdéskör, de határtalan energiát kapok az örökké bennem létező boldogságtól, szeretettől a biztonság tudattól, a kreativitásomtól. :) Néha elfelejtem, hogy mindig minden renben van és lesz is, ilyenkor fárdat feszült és búskomor szoktam lenni. De sebaj, hisz tanuló bolygón élünk /András után szabadon ;) /ahol elküvethetünk hibákat (és el is követünk), de ez így természetes! :)

Őszintén hálás vagyok, hogy ezekkel a lelki kvalitásokkal születhettem meg és igyekszem minden helyzetben az adott tudásomhoz, képességeimhez, lehetőségeimhez mérten mindent megtenni...

Lehet már írtam párszor (nem tudom) de mondani nagyon sokszor szoktam, hogy "Mindig az gyarapszik amire a figyelmed irányítod!" Úgyhogy, most leülök kicsit, meditálok és szeretgetem magam, és hálát adok a csodálatos életemért és a csodálatos lehetőségekért amik nap mint nap felsorakoznak előttem. Erről az jutott eszembe, hogy a döntés képességemért is mélyen hálás vagyok.... :) és folytathatnám a végtelenségig mi mindent köszönhetek a LÉT-ezésnek!

Köszönöm! Kívánom, hogy legyen nagyon szép napotok, hetetek, életetek!

Pussz

Nemeszisz ;)