Az érzések viharában

Ölelés és csók....

Nem is tudom mi hiányzik jobban, az ölelés, a csók, a csókolózás, a szex... vagy csak valaki?

Egész nap azon gondolkoztam, miért vágyunk annyira valakire?

Nagyon elhatalmasodott rajtam a hiány érzet, pontosan nem is tudom megfogalmazni mi hiányzik, olyan az egész mint egy ördögi kör egyszer csak elkezdődik és nem tudod, de lehet nem is akarod abba hagyni. ....

Furcsa, ahogy leírtam ezt a mondatot, mély megkönnyebbülést érzek. Miért? Még nem tudom, de lehet megint ugyanaz a vég következtetés? Minden attól függ mit akarok? Valójában nem akarok senkit, és élvezem kicsit, hogy fáj, vagy csak most tetőzik a hosszú ideje bennem dúló magány? Az tény, hogy elméletileg volt kapcsolatom, de nem éreztem teljesnek az életem. Nem tudtam kiélni igazán a vágyaimat, a szex mikor volt nagyon jó volt, de.... na jó nincs kedvem ehhez a volt.. volt..-hoz.

Nem is értem az elégedetlenségem. :-) Ha a pillanatot figyelem semmi okom panaszra!

Akkor a tények (a pillanat): itthon vagyok, egy olyan emberrel lakom akivel nagyon jól megvagyunk, tehát a nyugalom, az otthon melege adott. Facsartam magamnak egy nagy pohár narancslevet van benne pár csepp isteni illatú és színű lime, így most kortyolgathatom a számomra legnevesebb nedűt. Egyéb érzékszerveimet pedig az Aladdin 2 szórakoztatja. Adott vagyok még én. Magammal sincs semmi bajom. Szép az arcom, szexi a szám és a szemem, jó az alakom, szép a bőröm és még eszem is van... akkor??? Mi a baj? Semmi!!! :-)

Ezek szerint ki hiányzik? Hát, Én!

Tehát az érzéseink csak addig zavarnak míg át nem éljük azokat? Pár napja mindenben kezdtem felfedezni a jót. Alap élet filozófiámmá vált, hogy mindegy mit teszek csak élvezzem azt! Viszont amiben nem lelem örömöm azt nem teszem. És ma ezt elfelejtettem, míg gyakorló időszakom van valószínű lesz még ilyen. :-)

Érthetőbben, nem baj, hogy hiány érzetem van, sőt nagyon jó mert ez visz előre. Ha átélem, nem harcolok ellene el juthat hozzám az üzenete. Abban tuti biztos vagyok, hogy nem "csak úgy" érzem így magam. Akkor meg miért zavarna?? Most, hogy átélem és elfogadom ezt az érzést, el is múlt. Minden számunkra negatív érzés csak addig marad életben a lelkünkben míg harcoltunk ellene?

Egyik pillanatról a másikra sokkal jobban érzem magam! Megnyugodtam. Köszönöm, hogy ezt megélhettem, hogy tudatosíthattam magamban!

Csodás érés, hogy meg van bennem a képesség arra, hogy hiányozzon valaki és nyitott vagyok az újra! Csodálatos, hogy lehetőségem van eldönteni mit szeretnék és meg valósíthatom a vágyaimat, hisz a változás ami biztosan állandó. :-)

További szép napot!

A nagy ugrás

Láncok nélkül...
Épp itt az ideje, hogy ismét IGAZÁN élni kezdjem az életem :-)
Az egyik nagy, energia zabáló problémámat ma reggel megoldottam. Kidobtam K-t. Beszélgettünk kicsit és rá kellett jönnöm, hogy nagyon nagy seb tátong a lelkén, és gyűlöli önmagát, nem is csoda, hogy képtelen normális kapcsolatot kialakítani.
Levettem végre a rózsaszín szemüvegem, látom a valóságot. Így utólag tényleg nem tudom, mi tartott eddig mellette? De nem is fogok erre több időt és energiát fordítani, így volt jó ahogy volt. Több lettem, tanultam pár dolgot. Köszönöm! :-) (közben beugrott: a vadsága az élet minden területén - ez nagyon tetszik)
Elkezdek minden hátráltató tényezőt kiiktatok az életemből. Kihasználom a kezdeti lendületet és állandósítom a változást, boldogan merülök el az életem vizében...

Láncok.....

Azon gondolkozom egész nap, hogy miért félünk?

Már már vicces, hogy állandó kontroll alatt élünk/élek/éltem (?) a félelem miatt.
Tegnap nagyon érdekes tapasztalatom volt. Olyan dolgot tettem, amit még soha, nem nagy valami ,de még ilyet nem csináltam.
zanzásítva: egy ideje nézegetek egy kis pincér fiút, azaz nézegetjük egymást. Úgy döntöttem, hogy felírom a számom egy kis papírra és oda adom neki. A felírás ment is, de már akkor is éreztem, hoyg elönt az adrenalin, gyorsan felhívtam hát az egyik barát nőmet és megkérdeztem szerinte oda adjam-e? és ő csinált-e már ilyet. Persze, hogy csinált és adjam oda. Mire én: és hogy alakult felhívott? -Nem! ... ok, nem baj gondoltam, én tuti nyerő leszek. Fizettem, majd R-vel távozóban, persze totál berittyentve, nem mertem átadni a kis cetlit. Totál kiakadt, hisz ő mindig a pillanatnak él (és milyen jól teszi), végül is mentünk egy kört, persze én végig hisztiztem,hogy ez már milyen ciki, meg hogy milyen hülye vagyok, hogy kifelé jövet nem cselekedtem... stb, mire észbe kaptam már ott álltunk a kávézó előtt és én még mindig csak hisztiztem, nagyon türelmes ember lévén, nem adta fel. Közben arra járt egy ismerősöm akivel még beszéltem pár szót, közben megszületett a döntés bennem, hogy hajrá! A következő pillanatban már a fiú előtt álltam. :)
És akkor, most jön az én sztorim: .... és odaadtam neki a telefon számom! És? ..... Nem kérte! :)))))
A legcsodálatosabb az volt az egészben, hogy azt tettem amihez kedvem volt. Oda mentem, mert arra vágytam, valójában nem is érdekelt a nemleges válasz, mert sokkal boldogabb voltam magamtól!!!
És akkor most kérdem én, miért is félünk megtenni mindazt ami az eszünkbe jut, amire vágyunk? Oké, néha biztos előfordul majd olyan, hogy nem egónk által elképzelt választ kapjuk.... de kit érdekel? A szabadság sokkal boldogabbá tesz! :))))

Merre?

A kicsit önző korszakom elkezdődött, magamra koncentrálok, aki velem tart ott lesz, aki nem ... lemarad. Maga a döntés megszületett, kíváncsian várom lesz-e elég bátorságom megtenni mindazt amire vágyom.
Majd szépen mindent elmesélek.

Szép napot!

Itt,de mégis távol!!!

„Rám néztél s én mindent elfelejtettem
Meghallgattál s elakadt szavam
Tedd, hogy ne legyek íly kérlelhetetlen,
Hogy tudjak élni halni egy magam.”


Ha elzárom a csapot fáj, ha kinyitom félek. Lelkem mint háborgó tenger, hullámokat verdes az égnek. Szeretlek s ez néha nagyon fáj …. fáj, mert tudom Te is szeretsz, csak a félelemtől (?) olykor megremegsz.
Kinyitottad az ajtód s én besétáltam rajta, mit sétáltam rohantam mint egy felajzott szuka! Megtaláltuk a kincset, a gyönyört, a boldogságot… s most ott állunk a csoda előtt és csak nézzük. (nem értem) Mozizunk!!! Nézzük, ahogy telnek a napok, az órák, a percek…. Reszket a lelkünk és szenved a testünk. Minden nap minden percében alig várom, hogy lássalak már, és mégis (!) mikor végre eljön a pillanat ott állok kukán, megcsókollak és hallgatlak. Mélyen elrejtem mit szívem diktál, mert félek a nagy teher alatt összeroppannál. De most elég! A testem már nem az enyém, fekszik az ágyon, ott zokog, bődörög, mint valami kis kölyök. Pedig valóban nincs okom panaszra, a lelkem mégis csak a jaj szavakat hallatja. Zúg, üvölt fájdalmában hisz, nem kapja meg mit megkíván. Hiányzik neki a kellem, a báj, a kedves cirógatás, a szenvedélyes vonaglás, az öröm, a szex mámora, mint egy falat kenyér az a kis csoda. Pici víztől kirügyezne, és hangosan dalolna énekelne….
Most ott tartok, hogy inkább nem akarok Veled találkozni, mert nem bírok magamon uralkodni, hiányzik az illatod, az érintésed… mikor vadul szeretkezünk, közben felnevetünk, ahogy hallom a sóhajod, nyelvemen érzem a bőröd ízét, ahogy felfalod a szám, és szorítod a testem. Imádom, hogy melletted ÉN lehetek, az a kis „kurva” J, az érzékek és szellemek ura, hogy pont illik rád a szám, s kezedbe a mellem, testedhez a testem…

Szexi, szexi, szexi.... :)

Nálam idén már sokadjára kezdődik a tavasz! Lehet nem egészen normális, de még egy óriásplakáttal is képes vagyok flörtölni. Madonna üvölt a fülembe, cikáznak a gondolataim... már csak a fickóm meg egy pohár bor hiányzik és a pillanat maga lenne a megtestesült mennyország.Nagyon sok jó dolog van abban, hogy elköltöztem, sokkal szabadabb lehetek, mondjuk eddig sem Ő gátolt. Nem is bírnám egy korlátokat szabó, falakat építő idióta mellett! Mindketten hasonlóan szabadelvűek vagyunk. Azt tudom, hogy én a gondolati síkon megrekedek (de azt minden apró részletében lejátszom magamban) :)))), lehet "K" nem, de ezzel most is úgy vagyok "Ha megfogta, had vigye." Ha már eljutunk odáig, hogy az első x évben valaki másra van szükség az sza.t sem ér. Pontosan nem tudom megfogalmazni, hogy mi de valami megváltozott bennem, akarom mondani helyre állt. Nagyon jól érzem magam a bőrömben, sétálok miközben vakít a Nap a felhők mögül. Imádom, mikor megfordulnak utánam az utcán, méregetnek az autókból. Azért ezt nem hozom mindenki tudtára, de a szimpatikusabb hímeknek megvillantok egy szűziesen ártatlan, de tüzes mosolykát a szemem sarkából. El akarok menni bulizni!!!! Élvezni a zenét, vonaglani a dob ritmusára éééééés, kicsit udvaroltatni magamnak. :) Imádom a szabadtéri szórakozó helyeket, ahol egész éjjel kellemesen simogat a hűs bársonyos szellő miközben az őrült tempótól pattanásig feszülnek az izmaim, csillog a forró a bőröm, mintha csak olajjal lennék lekenve, a hormonoktól élesebben szikrázik a szemem a stroboscope-nál, és az egész lényemet elborító kéjtől már nyelni is alig bírok, kiszárad a szám. Tombolni, megőrülni, üvölteni, sikítani, mindez egyben táncolni, táncolni, táncolni akarok!!

Elmerülök!!!!!

Csodálatos hétvégét töltöttünk együtt K-nal. Nem azt mondom, hogy még soha, de csak nagyon rövid ideig, szinte csak elsuhanó pillanatokra éreztem magamhoz ilyen közel Ő-t. Már biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem, mikor elköltöztem. Játszottunk már hatalmi drámákat, édes szerelmeseket, esküdt ellenségeket, de most végre egy igazi páratlan voltunk. (Páratlan, mert 1+1 az 1... ezt mi tudjuk).

El tudtam engedni a régi mintákat, a sok régi félelmet, tapasztalatot. Egyszerűen megéltem a pillanatot a jelent, mostban voltunk mindketten. Az ékkő ezen a koronán a közös valóság, az egy időben és térben létező MOST. Sikerült megvalósítani a kapcsolaton belüli magánéletet is, hisz mindkettőnknek megmaradt a saját valósága, és egy ponton összeölelkezett. Mikor már letisztultak a gondolataim a múltat illetően, egyszerűen csak kibontakozott amire oly nagyon vágytam már. Meghívott magához s én boldogan mentem Vele!

Egyszer azt mondta nekem, nem kell ahhoz egy helyen lennünk, hogy együtt legyünk. Mivel még nem mutatta meg milyen is az mikor nem egy helyen, de egy "térben" létezünk, féltem, nem értettem és az egom azonnal teljes erővel tiltakozott, majd akartam.... Már látom itt volt az egyik hiba, AKARNI... nem lehet, befogadni, kezdeményezni igen,de akarni nem szabad.
Úgy döntöttem lesz, ami lesz, megtisztítom az agyam az elvárásoktól, a múlt nehéz súlyaitól hagyom magam elmerülni az érzéseimben, a pillanatban, megfogom a kezét és én is odaadom magam. Majd látjuk mi lesz, bármi is az, szükségszerű tapasztalat az biztos.

CSÓKOLÓZZATOK SOKAT!!

Elmerülök .....

Elfogadom...

Én is oda adom...

Szabad akarat

A szabad akarat létezik, viszont úgy látom (legnagyobb sajnálatomra) nagyon kevés ember él ezzel a csodálatos lehetőséggel.
Sok esetben döntést is nehéz hozni, főként a nőknek, mivel nem puszta logikára épül a gondolkodásunk, hanem nagyobb mértékben emocionális lények vagyunk (--> ebből lesz az otthon melege :-) ). Folyamatosan az érzelmeket és döntéseink ezekre gyakorolt következményeit latolgatjuk. Majd próbáljuk kitalálni, vajon mit vált ki a partnerünkből (az érintett személyből, személyekből) ha határozottan eltökéljük magunkat az egyik gondolatunk mellett.

Nekem igen nehéz volt megszabadulni attól a már - már kényszeres gondolati sorrendtől, melyben mindig másokat részesítettem előnyben. Ha ezt teszem akkor, vele ez lesz, ezt vagy azt fogja majd gondolni, érezni..... baromság!
Megmondom őszintén tényleg nagyon nehéz volt változtatni, de megérte, hisz boldog vagyok! És ez a boldogság, nem egy átmeneti valaki által megigézett pillanat, ezt a belső saját magamnak teremtett valóságom hozta az életembe. Úgy szoktam mondani, boldog vagyok MAGAMTÓL és ez csodálatos. Sok más is kellett ehhez az érzéshez, de jó kiinduló pont volt a döntés és cselekedet gyakorlása.

Szóval a szabad akarat mindenben ott leledzik, csak nem merjük vagy gyengék vagyunk/voltunk átültetni a gyakorlatba.
Kifogások mindig voltak, vannak és lesznek is, de a kritikus pillanatban sokat segített a magamba vetett hitem és az utam. Nem a cél, hanem az út az ami örömet okoz. A cél csak egyenes arányos következménye az útnak, és mikor oda érek mi az első gondolatom? :) Szétnézek, nyugtázom, megelégedettség tölt el és... ? keresek egy másik célt, utat!!! :)

Egyszer azt mondta az asztrológia tanárom (aki egy buddha pap), hogy mindig ott van a lehetőség csak nem merjük észrevenni, de ha meg is látjuk nem merünk elindulni egy másik úton. És milyen igaza volt!!
Tapasztalatom: ha nem mersz döntéseket hozni és cselekedni kiszolgáltatott helyzetben vagy, hisz csak mozizol. Kívülről nézed az életed és nincs lehetőséged a saját képedre formálni azt. Ergo a tettek magabiztossá és erőssebbé tesznek az élet minden területén és gondolkodásra serkentenek

Egy kis tanmese jutott az eszembe melyben,

"Vidáman röpköd egy pillangó a világban, egyszer csak meglát egy szobát ami nagyon megtetszik neki, berepül hát a nyitott ablakon, hogy alaposabban megnézze azt. Eleinte minden csodás, újszerű, nagyon tetszik neki, de egy idő után már nem érzi jól magát a kinőtt térben, ez az érzés elhatalmasodik rajta és úgy dönt kirepül a cellájából. Viszont időközben az is változott, már nincs nyitva az a "kapu" amin keresztül meglátta ezt a bizsergető ismeretlent ... nem adja fel!Próbálkozik, próbálkozik tovaszállni, mígnem halálra veri magát a csukott ablakon, holott csak egy picit kellett volna jobbra tekintenie és ott egy másik nyitott ablak.... "


Érdemes elgondolkozni ezen.