Egyedül?

Az utóbbi időben (elmúlt fél év) nagyon sokszor mondtam, hogy magányos vagyok, egyedül

érzem mgam. Pedig volt idő mikor "párkapcsolatban" voltam. Nincs is szükségem ilyen, mondva csinált kapcsolatokra. Miért mondom/mondtam, hogy egyedül vagyok? Ez nem így van. Vannak barátaim, családom ... egészséges, normális kapcsolatban vagyunk, akikkel kölcsönösen számíthatunk egymásra a nap 24 órájában. Akkor miért is lennék egyedül? Az, hogy nincs megfelelő párkapcsolatom nem egyenlő azzal, hogy magányos vagyok. Mostanában nagyon sokszor a megfelelő férfi körül forogtak a gondolataim. Meguntam ezt az egész, "keresem az igazit" hozzáállást. :) Nincs kedvem tovább ilyen sokat ezzel foglalkozni... Nyitott maradok, de tudatosan nem foglalkozom ezzel tovább. Úgyis jön ha jönnie kell.

Nagyon jó és mozgalmas volt az utóbbi pár napom. Sokkal kevesebbet aludtam mint szoktam, de mégis sokkal jobb kedvem van és több energiám.

Péntek este buliztam a volt kollégáimmal egy nagyon! :) Szombat reggel értem haza, 08:30 körül aludtam el, majd délután kávéztam Ababaával, este pedig mozi éjszakát tartottunk a lakó társammal. :)