Dráma,dráma dráma..... :))

Figyelem egy ideje az embereket. Mostanság külön figyelmet fordítok a környezetemben élőkre, az energiáikra, azok megszerzése és tudattalan áramoltatása szempontjából. Sok szép és érdekes dolgot láttam ezzel kapcsolatban. Gyakorlatilag birkóznak az energiáért... azaz hatalmi drámáznak. :)
Mi is az a hatalmi dráma?
Adott mennyiségű energia áll rendelkezésünkre, s míg nem tanulja meg valaki hogyan tankolhatja fel a "központból" a kiürült vagy kiürülőben lévő tartályát "üzemanyaggal", addig más módon kell megszerezni ezt. Ez a megszerzési folyamat a hatalmi dráma.

Tömören annyit, hogy többféle megnyilvánulási formája van, ezeknek a kis harcoknak (konkréten négy csoportra kategorizálta ezt valaki). Alapvetően két módja van a szivattyúzásnak, aktív vagy passzív. Aktív az mikor direkt agresszív módon próbál valaki a figyelem és /vagy a másik személy érzelmeinek középpontjába kerülni. Passzív,mikor nem tesz különösebben semmit, csak a másik lelki ismerete, empátiája révén éri el ugyanazt.
Ezek általában nem tudatos folyamatok, mit ahogyan a lélegzést sem tudatosítjuk, az adott fizikai, érzelmi állapotunkhoz mérten minid másként lélegzünk, de levegő nélkül megfulladunk!

Szóval a "csaták" melyek révén feltöltjük magunkat vagy teljesen kiaknázzuk az energia tartalékainkat egy teljesen természetes fiziológiai megnyilvánulás, csak nem figyelünk rá, mert nem látható. De érezhető! :)
Ha valaki jó kedvű, boldog körülveszik az emberek, mert szórja az energiáit. Puszta fizikai példával élve, ha valami izzik belül (tele van energiával) meleget sugároz. Ha túl sok megégeti a kezünket. Nem véletlen, hogy a melegben (otthon melege) biztonságban érezzük magunkat. Ott van élet, van energia. Ha nem megfelelő a kezünkben vagy a lábunkban a vérkeringés az is kihűl... haldoklik. Mit teszünk?, felmelegítjük. Gondosan felöltözünk, simogatjuk, dörzsölgetjük, masszírozzuk. Energiát adunk "neki". :)
Az előbbiekkel szemben, ha valaki mindig rossz kedvű vagy olyan általános mélabú uralkodik rajt, nem szívesen tartózkodunk vele egy helyiségben, és nem szívesen beszélget vele senki. Mire ő elmondta a mondókáját, mindenki ásít, karikásak a szemei, elfárad, mert leszívta az energiáit. Vannak ilyen kis vámpírok, de ez szinte sosem tudatos, ők csak ezt tudják, hogy nem szeretik őket és ezzel még mélyebbre süllyednek. Látszólag egy ördögi kör...


Azért látszólag mert mint mindenre erre is van megoldás. De először magáról a folyamatról pár szóban.
Mit írtam alapvetően két módot különböztettek meg. Aktív és passzív, ezeken belül is megkülönböztettek a megnyilvánuló jelenség szerint nagyon és kevésbé aktív, passzív formát.

A legaktívabb és ezáltal a legagresszívabb is a megfélemlítő. Oly módon szerez magának energiát, hogy szóval, tettel fenyegeti a másik felet. Aki erre ha félelemmel vagy más ehhez hasonló lelki reakcióval reagál, táplálja az agresszort energiával (olyan mint a kutya ha megtámad minket és elkezdünk szaladni, annál erősebennen támad, ha szembe fordulunk vele - is megfélemlítők leszünk- legyőzhetjük, de a legjobb ha semlegesek maradunk, nem csinálunk semmit akkor is lemegy A harcba mindig az a legveszélyesebb, hogy egyszer sem biztos a vég kimenetele, és nagyon pórul járhatunk a végén. Jobb h bele sem megyünk és nem veszítünk energiát)

A vallató: ő folyamatos direkt boncolgató kérdésekkel "támad". Direkt a hibákat keresi. Általában úgy fogalmazzuk ezt meg, hogy kötözködik, neki semmi nem jó. Ha próbálunk eleget tenni (tehát ha a stratégiája bevált) energiát veszítünk, és félszeggé válunk. Oda figyel a szipkázott, hogy nehogy olyan dolgot kövessen el amit a vallató kifogásolhat. Nagyon meggyengíti az önbizmat (semmit sem tudok jól csinálni). Ha figyel, meggyengül ez már lelki alárendeltség és ezzel tolja is át az energiát.

A zárkózott: ő passzív módon szerzi az energiáit, direkt infó hiányban tartja a másik felet így az kíváncsivá válik, annál inkább tudni akarja,mindig kérdezősködésre kényszeríti a másikat. És már hopp ott is az energia. :)

A szegény én: ő a legpasszívabb. Elmeséli milyen szörnyű napja volt és valahogy még azt s sikerül elérnie, hogy ezért a másik ha csak részben is de felelősnek érezze magát. És már kész is ....:) Ott ragyog nála az energia.

Hogyan hatnak egymásra? Mint ahogyan megtanulunk (vagy nem tanulunk meg) kicsi gyermek korunkban szépen enni, az energia szerzés módját is a családunk révén sajátítjuk el. Az ember mindenre képes azét, hogy a családjában a figyelem energiáját kicsikarja a családtagoktól. (ha figyelünk valakire, tápláljuk E-val, sokat segíthetünk ezzel- szerintem ez is egy csoda- könnyebben mondja el a gondolatait). Szóval a családban elért valamilyen módon, hogy rá figyeljenek és ezt követően az lesz az a dráma melyet mindig eljátszik.
Ha a szülők vallatók a gyermek általában zárkózott lesz, próbál minél kevesebbet kiadni magából, hogy ne köthessenek bele, de ugyanakkor a kérdések révén (hogy infót szerezzenek -amibe lehet bele is kötnek..) kapja az energiát, rá figyelnek. Ha a vallató szülő mellé még egy megfélemlítő is "csatlakozok" azaz pl.: megveri a gyereket, fenyegeti a gyermek a szegény én "taktikával" fog védekezni. Az agresszor irgalmára játszik, megsajnálja... energia. De ha gyerek egyszer felnő és elég erős lesz akkor következik be a kitörés. Ilyenkor szokta az alkoholista papáját jól elverni a gyerek és ő is megfélemlítő lesz vele szemben.
Minden oda vissza hat.
Ezek a hatalmi drámák a legkönnyebben úgy kerülhetőek ki, ha érzelmileg semlegesek maradunk.
De jó ha nem felejtjük el, hogy alapvetően minden feltölt ami jó érzést okoz a számunkra. Keresd a szépet az életedben és sokkal több energiád lesz.:)

Így röviden elég nehéz úgy írni, hogy ne értsen félre valaki valamit, tehát ha kérdésed van és úgy érzed tudok rá válaszolni írj kérlek.
Ha valakit bővebben érdekelnek a fent leírtak ajánlom figyelmükbe James Redfield, A mennyei prófécia című könyvét és további köteteit. :)

Szép napot!