Változás
Repül az idő

Otthon édes otthon
Nagyon megváltozott a utóbbi időben az lelki életem. Sok szép és tiszta érzelem kelt életre bennem.
Nevelőszülők
Ahhoz, hogy érthető legyen a mai bejegyzésem közzé kell tennem azt az információt, hogy régen nagyon szerettem az állatokat, igazi barátok voltunk. Aztán teltek az évek és valami különös oknál fogva ez igencsak elhalványult. Majd olyan munkát végeztem egy ideig ami sivataggá égette a lelkem és közönyössé váltam minden negatív és ezáltal igen sok pozitív ingerrel szemben is. Nem indított meg bennem semmit egy ember halál híre, egy állat szenvedése, egy szerelmi vallomás, mások örömre... semmi. Lelki sivatag voltam! Néha tombolt a szél, de alapvetően mindent elborított a fulladást okozó homok. Majd beköszönt az életembe egy férfi aki nagyon szerette a kis kutyusát. Számomra már már érthetetlen módon őt részesítette előnyben mindennel és mindenkivel szemben. Nem gondolom, hogy ez egészséges élet lenne, de ahogy őket figyeltem megtanultam ismét szeretni és tisztelni az állatokat. Mivel elég közel kerültünk egymáshoz a kis Kuszával (így hívják az élet társát - kutyáját) és saját bőrömön tapasztalhattam mennyire okosak és érzelmekben gazdagok lehetnek az állatok. Majd egyszer csak láss csodát szépen lassan megint kivirágzott a lelkem, a homok helyét termőföld vette át, melyben apró kis magocskák lassan lassan gyökeret eresztettek és ismét képessé váltam az érzelmileg nyitott és kincsek tárházát megtapasztalni képes életre. Ez a férfi hívta fel a figyelmem az állat menhelyekre és szenvedő állatsorsokra.



Helyzetjelentés :)

Egyedül?

Ma...
piacra. ---> Mutathatnám akár így is! :)
Nem helyes, nem csinos, ránézésre nem egy izgalmas egyéniség, ráadásul házas (26 évesen!!!)... Szóval tipikusan az a pasi aki mellett úgy elmegy bárki az utcán mint egy üres papír zacskó mellett. És mégis... Nem értem, miért fordultak ki ennyire magukból? Vihogás, röhöség, haj csapkodás (kötelező), kívánj meg baby (metakommunikáció) és a verseny már kezdődött is. :D:D Megint az az igen elgondolkodtató tény tárult fel előttem, hogy manapság szinte kortól függetlenül a nők udvarolnak a férfiaknak. Ők meg (tisztelet a kivételnek, mert azért akad az is bőven) csak néznek, majd magukra rántják valamelyiket a versengők közül és kész. Mint a méhkasban a herék. Én azon az állásponton vagyok, hogy ha egy FÉRFIVAL akarunk egymástól valamit, akkor elég ezt diszkréten is a tudtára hozni (már-már bíztatás jelleggel). Szó szerint fel vannak háborodva egyes hímek ha nem rajonja körbe az aktuálisan kiszemelt csaj... ??? Szerintem ha annyira nem férfi valaki, hogy meghódítson, akkor hogy a francba várhatnám el tőle, hogy meg tudjon tartani, hogy fenn tudja tartani az érdeklődésem, hogy tisztelni tudjam Őt!? Lassan már teljesen kihal a társadalomban a férfi és a női szerep. És akkor mi lesz? Rohangál majd az utcán egy rakás mentálisan teljesen összezavarodott valamilyen nemű ember? Szerintem az tökéletesen mindegy, hogy milyen ruhát hord, milyen hosszú a haja, kit csókol (férfit vagy nőt, azonos nemű valaki) ... ha az agyában tisztában van azzal ki is ő valójában és fizikailag ápolt, tiszta csak gyönyörű lehet. Az megint más kérdés, hogy a vele szemben álló embernek szüksége van-e rá... Ha az egyén tisztában van önmagával, az látszik is rajta. A lényeg mindig a kisugárzás....Nézni & Látni...
Látunk valakit valamilyennek, azt hisszük ez az igaz, az igazi. Mutatja Ő néha a saját arcát, de elfordulunk, mert kényelmesebb hazudni. "Mindenkinek van valamilyen elképzelése a világról, az emberekről." Szokták mondani, hát igen azt gondolom nem véletlen, és nagyon találó az elképzelés szó. Ami bizonyos esetekben nem csak a környezetünkkel, de magunkkal kapcsolatban is megállja a helyét. Miért hajlamos az ember olyan tulajdonságokkal felruházni másokat, amelyeknek Ő valójában nincs a birtokában? Én sajnos hajlamos vagyok csak a pozitív oldalt nézni, és ezáltal vakká válni a VALÓSÁGRA. Persze mint mindennek ennek is meg van a maga jó és rossz oldala, de hosszútávon, akárhogy is nézem csak rosszul járhatunk, hisz előbb vagy utóbb úgyis pofán csap az igazság és ez biztos csalódást okoz. Felmerül akkor a kérdés, hogyan? Mi módon lehet megfelelően (teljes mivoltjában) szemlélni a világot? Ugye megszoktunk valamit XY év alatt, azt gondoljuk az a tuti. Akkor miért ülünk teljesen letaglózva időnként, hogy "uh ezt nem gondoltam volna róla", meg "na most megmutatta a foga fehérjét..."???? Ha nem csak egy álom képbe ringatnánk magunkat, ha valóban szembenéznénk önmagunkkal és a környezetünkkel, akkor
Szeretni...

Dráma,dráma dráma..... :))
Figyelem egy ideje az embereket. Mostanság külön figyelmet fordítok a környezetemben élőkre, az energiáikra, azok megszerzése és tudattalan áramoltatása szempontjából. Sok szép és érdekes dolgot láttam ezzel kapcsolatban. Gyakorlatilag birkóznak az energiáért... azaz hatalmi drámáznak. :)
Mi is az a hatalmi dráma?
Adott mennyiségű energia áll rendelkezésünkre, s míg nem tanulja meg valaki hogyan tankolhatja fel a "központból" a kiürült vagy kiürülőben lévő tartályát "üzemanyaggal", addig más módon kell megszerezni ezt. Ez a megszerzési folyamat a hatalmi dráma.
Tömören annyit, hogy többféle megnyilvánulási formája van, ezeknek a kis harcoknak (konkréten négy csoportra kategorizálta ezt valaki). Alapvetően két módja van a szivattyúzásnak, aktív vagy passzív. Aktív az mikor direkt agresszív módon próbál valaki a figyelem és /vagy a másik személy érzelmeinek középpontjába kerülni. Passzív,mikor nem tesz különösebben semmit, csak a másik lelki ismerete, empátiája révén éri el ugyanazt.
Ezek általában nem tudatos folyamatok, mit ahogyan a lélegzést sem tudatosítjuk, az adott fizikai, érzelmi állapotunkhoz mérten minid másként lélegzünk, de levegő nélkül megfulladunk!
Szóval a "csaták" melyek révén feltöltjük magunkat vagy teljesen kiaknázzuk az energia tartalékainkat egy teljesen természetes fiziológiai megnyilvánulás, csak nem figyelünk rá, mert nem látható. De érezhető! :)
Ha valaki jó kedvű, boldog körülveszik az emberek, mert szórja az energiáit. Puszta fizikai példával élve, ha valami izzik belül (tele van energiával) meleget sugároz. Ha túl sok megégeti a kezünket. Nem véletlen, hogy a melegben (otthon melege) biztonságban érezzük magunkat. Ott van élet, van energia. Ha nem megfelelő a kezünkben vagy a lábunkban a vérkeringés az is kihűl... haldoklik. Mit teszünk?, felmelegítjük. Gondosan felöltözünk, simogatjuk, dörzsölgetjük, masszírozzuk. Energiát adunk "neki". :)
Az előbbiekkel szemben, ha valaki mindig rossz kedvű vagy olyan általános mélabú uralkodik rajt, nem szívesen tartózkodunk vele egy helyiségben, és nem szívesen beszélget vele senki. Mire ő elmondta a mondókáját, mindenki ásít, karikásak a szemei, elfárad, mert leszívta az energiáit. Vannak ilyen kis vámpírok, de ez szinte sosem tudatos, ők csak ezt tudják, hogy nem szeretik őket és ezzel még mélyebbre süllyednek. Látszólag egy ördögi kör...
Azért látszólag mert mint mindenre erre is van megoldás. De először magáról a folyamatról pár szóban.
Mit írtam alapvetően két módot különböztettek meg. Aktív és passzív, ezeken belül is megkülönböztettek a megnyilvánuló jelenség szerint nagyon és kevésbé aktív, passzív formát.
A legaktívabb és ezáltal a legagresszívabb is a megfélemlítő. Oly módon szerez magának energiát, hogy szóval, tettel fenyegeti a másik felet. Aki erre ha félelemmel vagy más ehhez hasonló lelki reakcióval reagál, táplálja az agresszort energiával (olyan mint a kutya ha megtámad minket és elkezdünk szaladni, annál erősebennen támad, ha szembe fordulunk vele - is megfélemlítők leszünk- legyőzhetjük, de a legjobb ha semlegesek maradunk, nem csinálunk semmit akkor is lemegy A harcba mindig az a legveszélyesebb, hogy egyszer sem biztos a vég kimenetele, és nagyon pórul járhatunk a végén. Jobb h bele sem megyünk és nem veszítünk energiát)
A vallató: ő folyamatos direkt boncolgató kérdésekkel "támad". Direkt a hibákat keresi. Általában úgy fogalmazzuk ezt meg, hogy kötözködik, neki semmi nem jó. Ha próbálunk eleget tenni (tehát ha a stratégiája bevált) energiát veszítünk, és félszeggé válunk. Oda figyel a szipkázott, hogy nehogy olyan dolgot kövessen el amit a vallató kifogásolhat. Nagyon meggyengíti az önbizmat (semmit sem tudok jól csinálni). Ha figyel, meggyengül ez már lelki alárendeltség és ezzel tolja is át az energiát.
A zárkózott: ő passzív módon szerzi az energiáit, direkt infó hiányban tartja a másik felet így az kíváncsivá válik, annál inkább tudni akarja,mindig kérdezősködésre kényszeríti a másikat. És már hopp ott is az energia. :)
A szegény én: ő a legpasszívabb. Elmeséli milyen szörnyű napja volt és valahogy még azt s sikerül elérnie, hogy ezért a másik ha csak részben is de felelősnek érezze magát. És már kész is ....:) Ott ragyog nála az energia.
Hogyan hatnak egymásra? Mint ahogyan megtanulunk (vagy nem tanulunk meg) kicsi gyermek korunkban szépen enni, az energia szerzés módját is a családunk révén sajátítjuk el. Az ember mindenre képes azét, hogy a családjában a figyelem energiáját kicsikarja a családtagoktól. (ha figyelünk valakire, tápláljuk E-val, sokat segíthetünk ezzel- szerintem ez is egy csoda- könnyebben mondja el a gondolatait). Szóval a családban elért valamilyen módon, hogy rá figyeljenek és ezt követően az lesz az a dráma melyet mindig eljátszik.
Ha a szülők vallatók a gyermek általában zárkózott lesz, próbál minél kevesebbet kiadni magából, hogy ne köthessenek bele, de ugyanakkor a kérdések révén (hogy infót szerezzenek -amibe lehet bele is kötnek..) kapja az energiát, rá figyelnek. Ha a vallató szülő mellé még egy megfélemlítő is "csatlakozok" azaz pl.: megveri a gyereket, fenyegeti a gyermek a szegény én "taktikával" fog védekezni. Az agresszor irgalmára játszik, megsajnálja... energia. De ha gyerek egyszer felnő és elég erős lesz akkor következik be a kitörés. Ilyenkor szokta az alkoholista papáját jól elverni a gyerek és ő is megfélemlítő lesz vele szemben.
Minden oda vissza hat.
Ezek a hatalmi drámák a legkönnyebben úgy kerülhetőek ki, ha érzelmileg semlegesek maradunk.
De jó ha nem felejtjük el, hogy alapvetően minden feltölt ami jó érzést okoz a számunkra. Keresd a szépet az életedben és sokkal több energiád lesz.:)
Így röviden elég nehéz úgy írni, hogy ne értsen félre valaki valamit, tehát ha kérdésed van és úgy érzed tudok rá válaszolni írj kérlek.
Ha valakit bővebben érdekelnek a fent leírtak ajánlom figyelmükbe James Redfield, A mennyei prófécia című könyvét és további köteteit. :)
Szép napot!











.jpg)







