A legszebb karácsonyi ajándék :)




Azt hittem sokáig, az életem döntések sorozata. Egyek, ne egyek? Mit? Mikor? Hogyan? Kivel? Van sok - sok alapvető naponta ismétlődő kérdés a fejemben/fejünkben, melyek zakatolását és megoldását már szinte észre sem vesszük. S mikor látszólag egy fontos döntés előtt állunk, általában megijedünk. Melyik munkát válasszam? Találkozzam-e vele? Elengedjem- e Őt, hagyjam-e , hogy megszakadjon, átalakuljon közöttünk a kapcsolat? De miért a nagy ijedelem? Hisz ezen lehetőségek és a végkifejlet már eleve adott, a kérdés csak az, hogy beengedem- e a változást az életembe? A kapcsolatainkat, az életünkben felbukkanó lehetőségeket ("problémákat") mi teremtjük magunknak. Talán az az ijesztő benne, hogy valóra vált valami, amit oly nagyon szerettünk volna? A hétköznapjaink része lett, mivel felismertük és megragadtuk a lehetőséget? Most úgy érzem csak Egy döntést kell meghoznom az életben. És ez nagyon fontos, mindent meghatározó. Hogyan éljem az életem. Boldog vagyok-e vagy sem. Csak ettől függ, hogy mire irányítom a figyelmem és mit gyarapítok, mit hogyan élek meg. Hiszek-e magamban és megvalósító képességemben, bízom- e az isteni rendben, hogy mindig minden úgy történik ahogyan történnie kell. Képes vagyok-e együttműködni? Felismerni, befogadni, táplálni, gondoskodni, szeretni mikor arra van szükség, majd szeretettel, gyengéden elengedni mikor annak jött el az ideje.
Most el kell engednem valamit, valamiket. Tisztán érzem, hogy lejárt az ideje sok mindennek és sok fontosnak vélt kapcsolatnak az életemben. Ez így természetes. :) Nem azt mondom, hogy fájdalom mentes, mert nem az. Sőt kifejezetten fáj, de szeretem a fájdalom ezen formáját, mert érzem, hogy történnek a dolgok... :)
... Furcsa, mivel megkaptam valamit, amit az egóm oly erősen akart, s mikor itt van nem tudok mit kezdeni vele, mert a szeretetteljes közeledésem ellenére negatív érzéseket generál/-t bennem. Lehet valójában nem is erre van szükségem, csak ez korábban egy kellemes érzésekkel táruló tapasztalat volt és azért akartam ennyire???? :)
Úgy döntöttem, az elkövetkezendő pár órában (ha szükséges napban) a végére járok a dolgaimnak. :) Gráma Krisztina Nirmala szavaival élve "Addig fel nem állok innen míg rá nem jövök mi történik .." .
Szóval hálás vagyok a karácsonynak az időért amit magammal tölthetek, a szeretetért ami segít a utamon, a csodálatos energiákért melyeket többek között a Napon keresztül juttatott el hozzánk. Az embertársainkért, akik segítenek a fejlődésben. Itt úgy érzem külön meg kell említenem a Nagymamámat. Tegnap találkoztunk és azzal a céllal kezdeményeztem Vele beszélgetést, hogy meglássam, felismerjem a családi mintákat (most leginkább a negatív mintákra koncentráltam). Kérdezgettem, az ő fiatalon megélt nőiségéről, a férjével való viszonyáról, az édesanyjáról, a szüleiről, az én szüleimről, a kapcsolatukról, ki mit hogyan csinált..... és Ő nagy nagy boldogsággal csak mondta, mondta és mondta. Talán még soha nem beszélt velem ennyire összeszedetten, érzelmekben gazdagon és őszintén. Köszönöm! ;)
Azt hiszem eljött az ideje, hogy megálljak kicsit és csak hagyjam, hogy megtörténjenek velem a dolgok! :)))

Ezeken a langyos őszies estéken ezzel az képpel kívánok mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt! :)


Remények, vágyak - Valóság! :)

Ismét sok idő telet el.... mondjuk ez relatív. :)
Szóval újra benéztem kicsit....
Nem is tudom hol kezdjem, nagyon sok dolog velem (megint).
Ami a legmeghatározóbb volt, hogy megtapasztalhattam a saját teremtő erőmet és bátorságomat, a női és férfi energiáim tudatos használatát. És igen, elégedett vagyok magammal. Meg van az oly régóta áhított új munkahelyem (az újabb iskolám), egyre jobban ismerem önmagam. Tisztábban érzem a határaimat, tudom mit vállalhatok és mi az ami meghaladja az erőmet, ergo segítséget kell kérnem. Ez tőlem igen nagy szó, de láss csodát megtettem, megteszem és el is fogadom.
Múlt héten megismertetett az élet a saját korlátaimmal, eleinte iszonyatosan sok feszültséget és önirányú haragot generált bennem ez az élethelyzet, de lassacskán tudatosodott bennem, hogy csak miattam éreztem ilyen kényelmetlen kutyaszorítóban magam. Mint általában alapvetően most is én kellettem a pozitív végkifejlet létrehozásához, de nagyon sokat segített a suliban eltöltött hétvége. Azok a csodálatos tapasztalatok, melyek révén szemtől szembe kerültem titkolt részem/részeim egy-egy pillanatával.
Fogalmam sem volt arról, hogy a felszín ennyire színes, már-már hazug. Azt mindig is tudtam, hogy nehéz teljesen őszintének lenni magunkkal. De soha nem gondoltam volna, hogy a tudatalattink mélyen rejtett valóságát, igazságát ennyire tisztán a felszínre lehet hozni.
Itt tartozom egy őszinte és szívből jövő köszönettel a Nimródos csoporttársaimnak, akik elég bátrak és végletesen őszinték voltak (beleértve engem is). Köszönöm nekünk, hogy gyógyítottuk és tanítottuk egymást. EGÉSZ-ségünkre! :)
Mentálisan arra vagyok a legbüszkébb az elmúlt időszakból, hogy képessé váltam tiszta szívemből megbocsátani magamnak. Úgy érzem ez valóban egy egész életet átformáló tapasztalat.
Lehet hihetetlen, de csak jó dolgokat tudok írni, más nem történik velem. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségeim, mert vannak. De szeretem ezeket a lehetőségeket is. Bizony lehetőségek, mivel általuk egy egy újabb "részem" fejlődhet és teljesedhet ki. A pozitív végkifejletben tökéletesen biztos vagyok, hisz csak olyan feladatokat kapunk az élettől melyeket képesek vagyunk megoldani. :)
Itt el kell árulnom, hogy egy igen munkás életszakaszban vagyok, ahol szembe kerültem a saját félelmeimmel, önirányú túlzott elvárásaimmal, mások hibáztatásával... kiborultam, sírtam, majdnem megfutamodtam, de végül sikerült belátnom mi hibádzik. Fizikailag fáradt vagyok, mert nagyon sok figyelmet igényelt és folyamatosan igényel a fent említett kérdéskör, de határtalan energiát kapok az örökké bennem létező boldogságtól, szeretettől a biztonság tudattól, a kreativitásomtól. :) Néha elfelejtem, hogy mindig minden renben van és lesz is, ilyenkor fárdat feszült és búskomor szoktam lenni. De sebaj, hisz tanuló bolygón élünk /András után szabadon ;) /ahol elküvethetünk hibákat (és el is követünk), de ez így természetes! :)

Őszintén hálás vagyok, hogy ezekkel a lelki kvalitásokkal születhettem meg és igyekszem minden helyzetben az adott tudásomhoz, képességeimhez, lehetőségeimhez mérten mindent megtenni...
Lehet már írtam párszor (nem tudom) de mondani nagyon sokszor szoktam, hogy "Mindig az gyarapszik amire a figyelmed irányítod!" Úgyhogy, most leülök kicsit, meditálok és szeretgetem magam, és hálát adok a csodálatos életemért és a csodálatos lehetőségekért amik nap mint nap felsorakoznak előttem. Erről az jutott eszembe, hogy a döntés képességemért is mélyen hálás vagyok.... :) és folytathatnám a végtelenségig mi mindent köszönhetek a LÉT-ezésnek!

Köszönöm! Kívánom, hogy legyen nagyon szép napotok, hetetek, életetek!
Pussz
Nemeszisz ;)






Hivatásom

Gondolataink, hitünk révén mi teremtjük meg a valóságunkat, a jövőnket.
Egy ideje gondolkoztam már, hogy hogyan tudnék kiteljesedni, hogyan tudnám eddig elsajátított ismereteimet, tudásomat kamatoztatni... végül úgy döntöttem elmegyek egy alapítványhoz karitatív tevékenységet folytatni, hogy a jelen tudásomnak megfelelően támogathassam a tőlem segítséget kérőket. Minden rendben is volt, kapcsolatba léptem egy szervezettel, melynek nagyon tetszett az alapgondolata. Viszont a személyes találkozó során kiderült, hogy mégsem annyira kerek ez az egész mint azt én gondoltam. Ahogy beszélgettünk, hallgattam a főtitkárt azt vetem észre, hogy egyre inkább megszűnök ott lenni, lassan teljesen elhalványult a jelenlétem. Energiám teljében, de picit csalódottan ballagtam haza és próbáltam megérteni a történtek mértjét... egész este a kapott szórólapokat, kis könyvecskét olvasgattam, melyben magukról a tevékenységeiről, a módszereikről adnak (számomra kicsit összefüggéstelen) tájékoztatást. Zaklatott volt a lelkem, és ettől feszülté váltam, hisz oly erősen hittem abban, hogy ez nekem való, ez nekem jó lesz, hogy ezt szeretném. ... Majd megálltam egy pillanatra, főztem egy csésze isteni finom teát és lecsillapodtak az érzéseim, kitisztultak a gondolataim, melyek folyamatosan csak a miérteket kutatták... megérzéseimre hallgatva, bátran álltam a történések elé, és tudtam ez nekem nagyon sok "pluszt" hoz majd az életembe. És most nem tudtam mire vélni az érzéseimet, hogy elutasítom, hogy nem értek vele egyet, hogy tisztán látom mi az ami nem tetszik az egészben és tudtam ehhez én nem adom a nevem és az arcom... S végül, miközben kortyolgattam a forró teát, mikor csak arra figyeltem, hogy milyen ízekkel ajándékoz meg engem és ahogyan átjár a melege, az illata... elillant minden gondom, letisztult a kép és megértettem, pusztán az tántorított el, hogy én már egy másik "ügy" elkötelezettje lettem. :)
Minden szeretetemmel és minden már meglévő és majdan magamévá tett tudásommal a mai fiatal gyermekek és fiatal felnőttek egész-ségéért szeretnék tenni, többek között a beszűkült, csak az anyagot valamire méltató és értékelő látásmóddal szemben, szeretném kísérni őket az útjukon, szükség esetén segíteni meglátni, észre venni, hogy létezik valami azon túl is. Nem attól leszünk gazdagok ha sok minden tulajdonosai, birtokosai vagyunk. Van valami ami határtalan szabadsággal ajándékoz meg, ami valóban felemel és gazdaggá tesz.
Hogy mi ez? :) Számomra Én, számodra Te. Ha eljutunk valódi önvalónkhoz és képesek leszünk/vagyunk saját természetünk, természetességünk, adottságaink szerint megnyilvánilni és létezni az határtalan boldogsággal, erővel és lehetőségekkel ajándékoz meg minket. :)

Szép napokat mindenkinek! :)




És egy mosoly az égből...

Első hétvégém az iskolában :)

Ekkorra már minden kétségem elszállt az iskola váltással kapcsolatban. Emlékszem, mikor először jártam a SOTE épületében milyen nagy hatással volt rám a levegős aula és mennyire tetszettek az oszlopok, a tiszta tágas tér. Ez nagyon fontos, döntő pillanat volt számomra... Ha nem éreztem volna jól magam az épületben, nem lennék most a Nimród diákja. :)
2009.09.12: (5) Szombat
Az első tanítási napon, boldogan és tele kíváncsisággal léptem az épületbe. A hatás akkor sem maradt el (és azóta is minden alkalommal beleborzongok az aula pillanatról - pillanatra változó fényeibe, a tér rám gyakorolt hatásába). Szeretek oda járni. :)
Valahogy...olyan természetes volt, hogy ott vagyok. Figyeltem az embereket. Egy nagyon érdekes, számomra idegen férfi volt az első akivel szembe találkoztam az iskola kötelékei közül ( az egész folyosót belengte a jelenléte), szívélyes üdvözlő mosollyal fogadott. Majd egy nekem igen kedves és nagy tiszteletnek örvendő, emberrel "találtam magam szemben". Ő Nádas Nándor, elöntötte a szívem a szeretet és az öröm. :) Nem meglepő módon teljesen elvarázsolt, letaglózott a tudása és ezen tudás átadásának képessége. Bele pillanthattunk a jelképtan rejtelmeibe. 1-2 alapvető szimbólum eredetébe, jelentésébe, hogy miként jelennek meg ezek a mai világunkban. Egy eddig nem ismert gondolati láncolat kezdett kibontakozni a fejünkben az óra végére. A számokra és betűkre már nem csak mint egymást követő jelekre gondolok hanem próbálgatom az egyéb jelentéseiket is a tudatomba hozni. Ha szeretnétek megnézni, meghallgatni Ő miért jött ide és mit hozott nekünk ITT megtekinthetitek.
Délután asztrológia előadást hallgattunk. Tóth Sándor vezetett be minket a csillagok, csillagászat titkaiba. Az együtt töltött idő során megtanulhatjuk, hogy milyen mentális deretminációkkal ruháznak fel bennünket a születésünk pillanatában ránk ható égitestek mind személyiségünk, mind kapcsolataink, egészségünk... stb. vonatkozásában. Az elmondottak alapján képesek leszünk a velünk szemben álló emberről még több szavak nélküli információ birtokába jutni az asztrológiai ismereteink segítségével is.
2009.12.13: (6) Vasárnap
Hoppál Borival kezdtük a napot. Az előadás címe: A szülés misztériuma. Sokat gondolkoztam mit jelenthet ez, megmondom őszintén nem jöttem rá. És miért? Mert túl bonyolítottam! :)
Megjelent előttünk egy végtelenül tiszta és kedves NŐ, aki lényével már előre vetítette az elmondott tartalom lényegét. Kicsit bátortalanul írok az általa elhangzottakról, mivel olyan nagyon egyszerű de mégis ebben a közlési formában biztosan elmondhatatlanul sok mögöttes ( már már magasztos) tartalom van a sorok között.
Az első megdöbbentő felismerés az volt számomra, hogy mentálisan mennyire erőszakos vagyok a testemmel.
Nagyon sok szép színes képpel illusztrálva mutatta be a megfogantatás, a magzat fejlődésésnek és a szülés szentségének mozzanatait. Bori elméletileg interakív kommunikációt biztosított volna a számunkra az előadás folyamán, de hol az ámulattól, hol a meghatottságtól nem tudtunk megszólalni. :)
A nap következő és egyben a hétvége utolsó állomása Kereszty András energetika előadása volt. Fokozott érdeklődéssel figyeltem a szavait, mivel ez elmúlt időben /autodidakta módon/ sokat foglalkozgattam az enegrgiákkal, a gondolatokkal, ezek ránk gyakorolt hatásával, a teremtő erejükkel, így természetszerüleg kiaklakult bennem egy kép. És most, végre egy mindennapjaiban többek között ezzel a témával foglalkozó, gyógyító (ha lehet így kategorizálni) szakember beszélt hozzánk! Ő is mindent megtett annak érdekében, hogy a képességei, tudása (ennek átadása) révén egyszer elvezessen minket igazi önvalónkhoz, hogy képesek legyünk felmérni hol tartunk most és fejlődhessünk magunk által. A kollektív energiák bemutatását, mikéntjének ismertetését a testünk energetikai rendszerével való ismerkedés követte.
Sok új és nagyon hasznos információt kaptunk és azóta is kapunk Tőle. :)

Összességében ez is egy csodálatos hétvége volt.

Szeretettel ölellek,
Nemeszisz :)


Türelem Rózsát terem! :)

Kicsit felocsúdva az elmúlt hetek forgatagából, klaviatúrát ragadtam. :) Olyan nagyon sok gondolatot, történést szeretnék leírni, hogy talán nem is jut minden az eszembe...

Mint ezt már korábban írtam, a Nimród lelkes és büszke diákja lettem. Igyekszem nagyon valósághű maradni, nem szeretem ha valaki nagyon elfogultan vélekedik a dolgokról akár pozitív, akár negatív irányban.
Ha egy mondatban kellene leírnom mit kaptam az elmúlt hetektől, azt mondanám az ÉLETEMET. És ezt nagyon köszönöm a mostanában körülöttem lévő embereknek (Barátaimnak, Tanáraimnak, osztály Társaimnak) és természetesen Magamnak. A pillanatnyi boldogságot hozhatják külső "dolgok" az életünkbe, de az igazi mély, állandó boldogságot csak mi teremthetjük meg saját maguknak! Ennek a lehetősége mindannyiunk számára adott, a kérdés csak az, hogy tisztában vagyunk- e ennek a megvalósíthatóságával, látjuk- e a lehetőségeinket és képesek vagyunk- e befogadni azokat, majd cselekedni a saját érdekünkben. (!?)
Lehet, már írtam korábban is, hogy a tökéletes szinkronicitás vezetett el a suliba. Már a mindennapjaimban tapasztalom a gyömülcsét ennek a kis csodának. :)
Nem szeretném túl dicsőíteni a "bölcsődémet", de tényleg csak és kizárólag jó dolgot tudok eddig írni, és/vagy mondani a Nimródról.
Még soha életemben nem tapasztaltam, hogy ennyire elfogadtak volna és erősítették volna a pozitívumaimat. Tökéletesen megváltozott a valóságom. Itt nincs válság, járvány... lehetetlen. Itt megvalósítható dolgok vannak, itt lassan ösztönösen érzem, hogy személyesen nekem mire van szükségem, az élet mely területein tudom megvalósítani önmagam, azaz kiaknázni a természetem kínálta lehetőségeimet. Nagy figyelemmel és türelemmel támogatnak minket a tanáraink. Még csak két hétvégét töltöttünk együtt + egy vasárnapot (kirándulás) ... és ... máris nyiladozok mint egy kis rózsa szál. :)
Nagyon boldog vagyok! Tisztáztam a magánéletemben a viszonyaimat és következetesen ki is tartok a döntéseim mellett, de emberileg nyitott tudtam maradni. Elengedtem akit el kellett, befogadom akit úgy érzem közelebb "kell" engednem. Hallgatok a megérzéseimre, szeretem a testem, megszerettem a lelkem. Nem is tudtam, hogy ilyen vagyok. Hogy ott bujkál bennem az a NŐ akit eddig (így utólag azt mondom nem is tudom miért), de elnyomtam, titkoltam magamban. Már látom, érzem őt és hagyom megnyilvánulni. Tudom, hogy nálam jobban senki nem tudhatja mire van szükségem, csak nem mindegy hogy én "honnan" súgok magamnak. :):)
Idéznék az egyik óránk anyagából, remélem nem sértek meg senkit.
"Ne feledd, csak annyira tudsz másokat jól szolgálni, amennyire jól érzed magad, azaz amennyire magadat jól szolgálod. Gondoskodnod kell magadról, és Te vagy az egyetlen , aki ezt megteheti!"
Nem tudom maga a gondolat kitől származik hozzám Dr. Fűtő Mihály /mediátor/ juttatta el a tudatos kommunikáció előadása keretei között.
Hamarosan részletesen írok, én hogyan élem meg az együtt töltött hétvégéket. :)

Addig is szeressétek egymást & csókolózzatok sokat! ;)

Rend a lelke mindennek

Ma valahogy ismét nagyon fáradt vagyok. Nagyon leszív ez a meló. Szóval még mindig csak azt tudom ismételgetni, hogy "másik munka kell"! Rajat vagyok az ügyön, de még nem jött el az én időm. :) Tenni a tétlenségben..
Vasárnap este leültem és végig gondoltam ki kicsoda az életemben, mert úgy érzem mostanában sok a felesleges ember körülöttem. Amolyan egyoldalú kapcsolatok. Erről majd máskor bővebben.
Nem tudom milyen nap van ma, de az biztos,hogy hamarosan hétvége lesz. VÉGRE! Kezdődik a suli. Nagyon várom már.
Az első nap nyílt nap is lesz egyben. Eljön egy igen rég látott számomra kedves ismerősöm, kíváncsi vagyok tudunk-e , lesz -e időnk beszélgetni kicsit komolyabban pár szót. Első hallásra nagyon sokat változott, fejlődött a lelke. De volt már ilyen ... :)
Zs-ral tegnap este sokat beszélgettünk. Rá kellett jönnöm, hogy álom világban élek, ami igen fájdalmas tapasztalat volt a számomra, fájt kimondani. Nagyon szeretnék már családot és ezt sajnos mindig kivetítem a kibontakozóban lévő kapcsolataimra, ezért max 2-3 hónap alatt rájövök, hogy nem Ő nem kell és lelépek. Holott nem az "aktuális nagy Ő" az oka, a kapcsolatban felmerülő problémáknak, hanem általában én a túlzott elvárásaim. Ez nem azt jelenti számomra, hogy le kell mondanom az álmaimról, a vágyaimról, hanem, hogy meg kell próbálni kordában tartani az érzéseimet és látni a másik felet ahogyan a valóságban van. Látni az Ő tökéletességét.
A tegnapi délutánt és estét együtt töltöttük... jó volt, de ... hát ez az ami most a leginkább foglalkoztat. Valóban Ő hiányzott vagy csak a valakihez való tartozás érzése. Erről is beszéltünk pár szót, de bővebben még nem tudtam nyilatkozni, mivel nem gondoltam át. De az érzés már megszületett... fel kell dolgoznom az intuícióimat Vele kapcsolatban, majd az agyammal és az ego mentes érzéseimmel karöltve döntést kell hoznom záros határidőn belül. Ha ez megvolt, mi marad? A tett! :)
Mindez képekben:





Lehetőség, iskola, bolgogság! --> NIMRÓD ÉLETBÖLCSELETI AKADÉMIA

Tegnap voltam beirtakozni az iskolába. Izgalmas volt nagyon! :) Apropó! Ki ne hagyjak egy fizikailag apró, de minden más szempontból hatalmas változást ezen a téren. Már nem a Mantra hallgatója vagyok, hanem a Nimród Élbölcseleti Akadémia lelkes diákja lettem. Itt hozzám hasonlóan mindenkinek szívügye az emberek egészségre nevelése, gyógyítása minden szinten. Maga az oktatás a Semmelweis Egyetem - Elméleti Orvostudományi Központjában lesz.
Véleményem szerint itt mindenki megtalálhatja a számára érdekes területet. Első évben közösen "alapozunk". Majd második évtől, szakosodva mélyítheti el mindenki a számára tetsző tanszéken, témában a tudását. Én már most tudom mit választok majd, hisz nagyon régóta foglalkozom a témával, és ez az Emberi Kapcsolatok Tanszéke. :) Itt sokat tanulhatok a családról, a szülő - gyermek kapcsolatról, a szülésről, születésről, a kommunikációról... 2009.09.12-én azaz jövő hét szombaton lesz az első tanítási nap, mely egyben a pótfelvételi napja és nyíltnap is. :) Ismereteink, tudásunk gyarapítását jelképtannal kezdjük Nándor Nándi előadásában, majd asztrológia óránk lesz Tóth Sándorral. Vasárnap a születés misztériumával kezdünk Hoppál Borival, és energetikával folytatjuk Kereszty Andrással. :)))))
Megmondom őszintén ami a váltásra ösztönzött az a diákokkal való törődés. Személyesen is ismerem az iskola alapítóit és biztos vagyok abban, hogy nem csak üres szavak és reklám fogások az általuk ígértek. Végre lehetőségem nyílhat a tanításra is. :) Ettől különösen boldog vagyok!!
De hogy érthető legyen. A diákokkal való törődés alatt az értem, hogy az oktatás ideje alatt és végeztével is lehetőség lesz az egyéni konzultációra. Ha valaki nem tudja ez 1. évvégén, hogy melyik tanszéket válassza a tanárai segítenek neki ennek eldöntésében a tanuló képességei és adottságai tükrében. Itt komolyan veszik az oktatást, és fontos az iskola számára, hogy valóban tudják a diákok az anyagot! :) Nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlatra is. Ami ezen iskolák körében egyedi, hogy mielőtt befejezed a sulit, már találkozol beteg emberekkel, oktatód felügyelete és segítsége mellett gyógyíthatsz, és nem úgy kerülsz ki az ÉLET-be, hogy lehet életedben nem találkoztál beteg emberrel mint gyógyító. Szóval sokkal magabiztosabbak és gyakorlottabbak leszünk. :)
A tanításról, tervben vannak különböző karitatív tevékenységek keretében, hogy általános iskolákban és középiskolákban órákat tarthatnak arra szakmailag és kommunikáció tekintetében is megfelelően felkészített diákjai a csoportunknak. Várható témák: nőiség, szexualitás, betegségek lelki háttere.
Aki személyesen is ismer tudja, hogy szívvel lélekkel benne vagyok ezekben a dolgokban, témákban. És végre megvalósulni látszanak az álmaim! Nagyon boldog vagyok! :))

És egy-két kép a céljaimról, mert szerintem nem csak álom a boldog család és az egymással való törődés! :)

Szeretet!

A nap eseménye, hogy fodrásznál voltam. :) Nagyon jól érzem magam az új frizurámmal. Kicsit vad, kicsit sportos, nagyon csajos, nagyon csillogó, titokzatos, laza... szóval pont jó! :)
Tegnap találkoztam egy számomra nagyon fontos emberrel. Péter barátommal. :) Természetesen most is nagyon nagyon jót beszélgettünk! Olyan sztorijai vannak, hogy ha nem Ő mondaná tuti nem hinném el, hogy valakivel ilyen dolgok történnek. Ő azt mondja és aztis látom, hogy szinte felhőtlenül boldog, de mégis, ha valaki mással tenné ezt az élet, tuti összeroppanna a terhek súlya alatt. Olyan nagyon tudom az erejéért és az őszinteségéért és a dolgokhoz való hozzá állásáért tiszteli és szeretni Őt!
Megdöbbentő, hogy mennyire intuitív... igaz ezt nem vette észre, de közösen összeraktuk a tényeket. :)
És szerinted most mit tegyek? Jött a kérdés. És tényleg nem tudtam mást mondani csak, azt, hogy amit gondolt. Ösztönösen annyira nagyon érezte, érzi merre kell mennie... !! Csak így tovább! Szeretlek Titeket!



Változás

Ma valami nagyon megváltozott bennem. Mondhatnám úgy is, hogy eltört. :( Nem tudom összetákolható-e még, vagy, hogy egyáltalán akarom-e? Még meglátom, ez egy nagyon friss tapasztalat érzelmi szüleménye. Azt hiszem a csalódás a legkifejezőbb jelen lelki állapotomra. ...
Nem gond! Biztos vagyok abban, hogy ez egy szükségszerű tapasztalat volt. Azt meg még eldöntöm mit kezdek vele. Az biztos, hogy át kell értékelnem a jelen helyzetet. Másokat megváltoztatni nem tudok és nem is akarok. Mindenkinek van egy kialakult értékrendje amire, mint jelen helyzetben is csak minimális hatással lehettem. Ezt sajnálom, a lehetőség mindenkinek adott. Csak az egyénen múlik mit kezd vele.
Én most megragadom a lehetőséget és kitakarítom a szobám, közben kisöpröm a kis álom világomat is a fejemből. Szeretném tisztábban látni a valóságot! :)

Szép napot és kellemes pihenést kívánok mindenkinek! :)


Repül az idő

Mire észbe kapok már el is telik a nyár.
Nagyon sok minden történt velem az elmúlt napokban, hetekben. Még mindig a családom foglalja el a központi szerepet az életemben. Ismét igen mély és közvetlen a viszonyunk. Ezt részben az unoka részben a mostanában velük történt negatív dolgok idézték, idézik elő. Nem könnyű, de a lényeg, hogy mindenki kölcsönösen számíthat a másikra.
Hamarosan elkezdődik megint a varázs iskola. Már nagyon várom. :) Igen érdekes előadásaink lesznek megint. Nagyon örülök, hogy a kedvencem tárgyam lesz az első előadás témája, kínai medicina. Imádom. Nagyon sok tapasztalatot szereztem ezen a téren is az utóbbi időben. Ha valaki szeretné itt megnézheti a suli web oldalát.
Még mindig téma nálam a munkahely váltás. Jövőhéten találkozom két ismerősömmel akikkel a Mantrán ismerkedtem meg, de Ők már külön utakon járnak. Alapítottak egy rendkívül jó csapatból álló, szintén ezoterikus témákkal foglalkozó, tanító iskolát a Nimród-ot. Várom már, hogy lássam őket és megoszthassam velük az ötleteimet. :) Ha minden jól megy még írok majd erről.
Nagyon örülök, hogy folyamatos a változás az életem minden területén. Mint azt már sokszor mondtam az egyetlen ami állandó az életünkben az a változás. :) Tehát élek és jól csinálom a dolgaimat. Persze akadnak átmenetileg kicsit nehezen elfogadható helyzetek is, de ha nem az Egommal indulok a "csatába" akkor, hamar meglátom és megértem ezek szükségszerüségét. A barátaim most kicsit eltűntek, ami jó mivel élik az életüket és minden rendben van Velük. Mivel nekem is igen nagy igényem van a szabadságra így ez teljesen természetes számomra. Általában periodikusan ismétlődő aktívabb - passzívabb időszakok jellemzik a barátságaimat, emberi kapcsolataimmat. A lényeg, hogy amikor kell ott vagyok és ők is itt vannak. :)
A magánéletem köszöni szépen jól van. Egyszer kicsit jobban, aztán kicsit kevésbé de alapvetően minden ok. Pihentünk pár napot a Balatonon, nagyon jó volt, és az időjárás is kegyes volt hozzánk így végre lett egy kis színünk. Már 2 hete nem dolgoztam (1 nap kivételével), mert a szabi utolsó napjaiban betegek lettünk. Háááát! :) Dolgozom az ügyön. :)
Most végre lehetőségem van egy kicsit teljesen egyedül lenni. Nagyon élvezem! Szépítkezem, ápolgatom a testem, olvasgatok, meditálgatok. :)

További szép napot mindenkinek! :)





Otthon édes otthon

Nagyon megváltozott a utóbbi időben az lelki életem. Sok szép és tiszta érzelem kelt életre bennem.

Régen (még középiskolás koromban) előfordult velem egy párszor, hogy mindent hátrahagyva haza rohantam, mert azt éreztem, hogy valamelyik szeretteimnek súlyos gondjai vannak és valamilyen nagy baj történhet vele. Soha nem találtam ezekre a dolgokra racionális magyarázatot, azt gondoltam a megérzéseim mondatják ezt velem és irányítják a cselekedeteimet, meg, hogy nagyon szeretem őket (a családomat) és érzem a mély érzéseiket. Ennek volt is néminemű valóság alapja, de ma mindent megértettem.
A hétvégét szűk családi körben töltöttem. Mivel már nagyon hiányzott a nagypapinak , nagymaminak és a másik nagynéninek is a kis Maszatka. Így bedobták magukat az autóba és meglátogatták a nővéreméket, minket. Nagy, mindent átható békesség, szeretet, türelem, szabadság jellemezte az együtt töltött időt. Babázgatás, beszélgetés után az ikrem nálam aludt. Sokat beszélgettünk, szerettük egymást. Végre megint érzetem azt az összhangot és elfogadást ami már nagyon nagyon hiányzott és ami miatt már egy ideje nem volt otthon érzésem sehol. De most megint rátaláltam, rátaláltunk. :)
Mikor elindultak ismét azt éreztem mint nagyon rég. ... Szívből sajnáltam, hogy elmennek és összeszorult a gyomrom... tudod, mikor csak állsz az útszélén és várod hátha még visszanéz és integet még egyszer, és szomorúsággal vegyes boldogsággal mosolyog, mert szeret. ... Mire a szobámban ültem meglepődve tapasztaltam, hogy még a könnyem is kicsordult, de ami ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy megint hatalmába kerített az a roppant zaklató érzés, hogy valami szörnyű bajuk lehet. Mindez addig nem is múlt el míg fel nem hívtam őket, hogy minden rendben van-e az úton és igazán csak akkor szűnt meg mikor hívott tesóm, hogy hazaértek. Már értem annó mi "okozta" azokat a hazarohanásaimat a kollégiumból. Semmi varázslat, megértés, telepátia... Nem más mint a mérhetetlen szeretet és az ebben gyökerező féltés, hogy bármi bajuk eshet. Csodálatos érzés ismét HAZA találni! :)
Ezt köszönöm Nekik (mert élnek és kölcsönösen szeretnek) és a Férfinak az életemben (aki nagyon türelmes, kitartó és újra tanulhatom/tapasztalhatom általa a teljes elfogadás és őszinte szeretet érzését ami révén újra megnyílhat a szívem)!





Nevelőszülők

Ahhoz, hogy érthető legyen a mai bejegyzésem közzé kell tennem azt az információt, hogy régen nagyon szerettem az állatokat, igazi barátok voltunk. Aztán teltek az évek és valami különös oknál fogva ez igencsak elhalványult. Majd olyan munkát végeztem egy ideig ami sivataggá égette a lelkem és közönyössé váltam minden negatív és ezáltal igen sok pozitív ingerrel szemben is. Nem indított meg bennem semmit egy ember halál híre, egy állat szenvedése, egy szerelmi vallomás, mások örömre... semmi. Lelki sivatag voltam! Néha tombolt a szél, de alapvetően mindent elborított a fulladást okozó homok. Majd beköszönt az életembe egy férfi aki nagyon szerette a kis kutyusát. Számomra már már érthetetlen módon őt részesítette előnyben mindennel és mindenkivel szemben. Nem gondolom, hogy ez egészséges élet lenne, de ahogy őket figyeltem megtanultam ismét szeretni és tisztelni az állatokat. Mivel elég közel kerültünk egymáshoz a kis Kuszával (így hívják az élet társát - kutyáját) és saját bőrömön tapasztalhattam mennyire okosak és érzelmekben gazdagok lehetnek az állatok. Majd egyszer csak láss csodát szépen lassan megint kivirágzott a lelkem, a homok helyét termőföld vette át, melyben apró kis magocskák lassan lassan gyökeret eresztettek és ismét képessé váltam az érzelmileg nyitott és kincsek tárházát megtapasztalni képes életre. Ez a férfi hívta fel a figyelmem az állat menhelyekre és szenvedő állatsorsokra.

A minap az egyik kollégám elmondta, hogy elütötték a család kis kedvencét és szeretne helyette vidékre költöztetni egy másik kutyust. Javasoltam neki az örökbefogadást és meg is beszéltük, hogy az egyik árvaházból megmenekítünk egy szerető gazdira vágyó kis házőrzőt. :)
Az illatos úti telephelyre mentünk először mivel Budapesten ez az egytelen hely ahol néha muszáj elaltatni az idősebb ebeket. A telepről itt olvashattok bővebben. Különös érzés volt ott állni és várni. Vajon találunk megfelelő kutyát? Milyen lesz? Mekkora? és még sok más kérdés zakatolt az agyamban. Közben figyeltem a már újdonsült gazdik arcát ahogyan aláírják az örökbefogadási nyilatkozatot és szeretgetik az ölükben lévő "kiválasztottat".
Ezt megelőzően még soha nem volta milyen vagy ehhez hasonló helyen. Féltem is picit. Mikor mi következtünk összeszorult a gyomrom. Várakozás közben "Z" már szerelembe esett ... :), az egyik ölben lévő kutya tesvérét szerette volna.
Kimentünk a ketrecekhez a gondozottak közé. Szomorú tekintetek, hangos csaholás, rácsok között kidugott orrocskák, sarokba bújt rettegők, farok csóválás ... minden volt. Majd megszakadt a szívem. Megláttuk a bent már kiválasztottuk a kis maszatot kicsit, tetszett neki! kicsit megkönnyebbültem. Hamar intézték a formaságokat, és már mentünk is. A kollégám aki egy egyébként is nagyon jó ember, most teljesen más arcát láthattam meg.
Már mint boldog és büszke nevelő papa ült be mellém az autóba és gyönyörködve figyelte az ölemben a kis védencét meg engem milyen nagy szeretetben utazunk az anyós ülésen. Vidéken hasonló lelkesedéssel fogadták a kis jövevevényt, aki félelmében mindent összepisilt és azt sem tudta hová bújjon, de a kedves mama, leguggolt mellé és megszeretgette. Inni és enni adott neki, sőt még egy kis játszópajtást is hozattak velünk a közeli ismerőstől. Ott ugyanis nemrég jött a világra egy alom rajzos németjuhász. :) Csodálatosan érzetem magam. Nagyon örülök, hogy mindennek a részese lehettem!

De még mindig nem értem miért kell így? ...





Ha lehetne így is! ....






Helyzetjelentés :)


Csordultig vagyok energiával! Mondhatnám rózsaszínben látom a világot. :)
Ma is voltam edzésen. Fizikailag és szellemileg is sokkal jobban vagyok mióta megint rendszeresen sportolok. Nem sokat csak közel 2 hetet hagytam ki, -de mint az lentebb olvasható is - totál "bepókhálósodott" az agyam. Tudtam én, hogy a test mozgás csodákra képes, ha élvezettel csinálom, de már nem a tudatomban tároltam ezt az információt. És nem is lepődök meg túlzottan mikor kinyílik a világ, csak észlelem és mosolygok magamon, hogy megint elfelejtettem (itt az évek során felmerülő periódusokra gondolok).
Nagyon mozgalmas mostanság az életem. Mind fizikailag mind lelkileg igen eseménydús, de mégis állandó. A felesleges terheket elengedtem, ezzel együtt persze búcsút intettem egy - két embernek is. Mondhatnám úgy is, hogy mindenki a helyére került. :)
Össze futottam egy igen érdekes pszichológiai témájú könyvvel. Az agyam olyan fergeteges pörgésbe kezd tőle, hogy nem tudom is egy szóval kifejezni. És nem az ön vizsgálat, az ön értékelés... az ön.. ön..., a lényeg, hanem a felmerülő kérdéseim amiket generál. Hamarosan írok erről pár gondolatot. Elöljáróban csak annyit, hogy szorosan kapcsolódik a ( mostanában központi témámhoz ) társadalomhoz, a szerepekhez, a szexualitáshoz. Ez egy másik könyvet juttat az eszembe "A lélek szexualitása és a szexualitás lelke.." de csak a címét, mert témájában nem azt kaptam amit akkor vártam.

A lényeg, hogy nagyon jól érzem magam és boldog vagyok "egyedül". :) Ha a tükörbe nézek egy kedves, kalandora éhes, élettel teli nő mosolyog vissza rám.


Olvasók