A legszebb karácsonyi ajándék :)

Azt hittem sokáig, az életem döntések sorozata. Egyek, ne egyek? Mit? Mikor? Hogyan? Kivel? Van sok - sok alapvető naponta ismétlődő kérdés a fejemben/fejünkben, melyek zakatolását és megoldását már szinte észre sem vesszük. S mikor látszólag egy fontos döntés előtt állunk, általában megijedünk. Melyik munkát válasszam? Találkozzam-e vele? Elengedjem- e Őt, hagyjam-e , hogy megszakadjon, átalakuljon közöttünk a kapcsolat? De miért a nagy ijedelem? Hisz ezen lehetőségek és a végkifejlet már eleve adott, a kérdés csak az, hogy beengedem- e a változást az életembe? A kapcsolatainkat, az életünkben felbukkanó lehetőségeket ("problémákat") mi teremtjük magunknak. Talán az az ijesztő benne, hogy valóra vált valami, amit oly nagyon szerettünk volna? A hétköznapjaink része lett, mivel felismertük és megragadtuk a lehetőséget? Most úgy érzem csak Egy döntést kell meghoznom az életben. És ez nagyon fontos, mindent meghatározó. Hogyan éljem az életem. Boldog vagyok-e vagy sem. Csak ettől függ, hogy mire irányítom a figyelmem és mit gyarapítok, mit hogyan élek meg. Hiszek-e magamban és megvalósító képességemben, bízom- e az isteni rendben, hogy mindig minden úgy történik ahogyan történnie kell. Képes vagyok-e együttműködni? Felismerni, befogadni, táplálni, gondoskodni, szeretni mikor arra van szükség, majd szeretettel, gyengéden elengedni mikor annak jött el az ideje.

Most el kell engednem valamit, valamiket. Tisztán érzem, hogy lejárt az ideje sok mindennek és sok fontosnak vélt kapcsolatnak az életemben. Ez így természetes. :) Nem azt mondom, hogy fájdalom mentes, mert nem az. Sőt kifejezetten fáj, de szeretem a fájdalom ezen formáját, mert érzem, hogy történnek a dolgok... :)

... Furcsa, mivel megkaptam valamit, amit az egóm oly erősen akart, s mikor itt van nem tudok mit kezdeni vele, mert a szeretetteljes közeledésem ellenére negatív érzéseket generál/-t bennem. Lehet valójában nem is erre van szükségem, csak ez korábban egy kellemes érzésekkel táruló tapasztalat volt és azért akartam ennyire???? :)

Úgy döntöttem, az elkövetkezendő pár órában (ha szükséges napban) a végére járok a dolgaimnak. :) Gráma Krisztina Nirmala szavaival élve "Addig fel nem állok innen míg rá nem jövök mi történik .." .

Szóval hálás vagyok a karácsonynak az időért amit magammal tölthetek, a szeretetért ami segít a utamon, a csodálatos energiákért melyeket többek között a Napon keresztül juttatott el hozzánk. Az embertársainkért, akik segítenek a fejlődésben. Itt úgy érzem külön meg kell említenem a Nagymamámat. Tegnap találkoztunk és azzal a céllal kezdeményeztem Vele beszélgetést, hogy meglássam, felismerjem a családi mintákat (most leginkább a negatív mintákra koncentráltam). Kérdezgettem, az ő fiatalon megélt nőiségéről, a férjével való viszonyáról, az édesanyjáról, a szüleiről, az én szüleimről, a kapcsolatukról, ki mit hogyan csinált..... és Ő nagy nagy boldogsággal csak mondta, mondta és mondta. Talán még soha nem beszélt velem ennyire összeszedetten, érzelmekben gazdagon és őszintén. Köszönöm! ;)

Azt hiszem eljött az ideje, hogy megálljak kicsit és csak hagyjam, hogy megtörténjenek velem a dolgok! :)))

Ezeken a langyos őszies estéken ezzel az képpel kívánok mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt! :)