Az érzések viharában

Ölelés és csók....

Nem is tudom mi hiányzik jobban, az ölelés, a csók, a csókolózás, a szex... vagy csak valaki?

Egész nap azon gondolkoztam, miért vágyunk annyira valakire?

Nagyon elhatalmasodott rajtam a hiány érzet, pontosan nem is tudom megfogalmazni mi hiányzik, olyan az egész mint egy ördögi kör egyszer csak elkezdődik és nem tudod, de lehet nem is akarod abba hagyni. ....

Furcsa, ahogy leírtam ezt a mondatot, mély megkönnyebbülést érzek. Miért? Még nem tudom, de lehet megint ugyanaz a vég következtetés? Minden attól függ mit akarok? Valójában nem akarok senkit, és élvezem kicsit, hogy fáj, vagy csak most tetőzik a hosszú ideje bennem dúló magány? Az tény, hogy elméletileg volt kapcsolatom, de nem éreztem teljesnek az életem. Nem tudtam kiélni igazán a vágyaimat, a szex mikor volt nagyon jó volt, de.... na jó nincs kedvem ehhez a volt.. volt..-hoz.

Nem is értem az elégedetlenségem. :-) Ha a pillanatot figyelem semmi okom panaszra!

Akkor a tények (a pillanat): itthon vagyok, egy olyan emberrel lakom akivel nagyon jól megvagyunk, tehát a nyugalom, az otthon melege adott. Facsartam magamnak egy nagy pohár narancslevet van benne pár csepp isteni illatú és színű lime, így most kortyolgathatom a számomra legnevesebb nedűt. Egyéb érzékszerveimet pedig az Aladdin 2 szórakoztatja. Adott vagyok még én. Magammal sincs semmi bajom. Szép az arcom, szexi a szám és a szemem, jó az alakom, szép a bőröm és még eszem is van... akkor??? Mi a baj? Semmi!!! :-)

Ezek szerint ki hiányzik? Hát, Én!

Tehát az érzéseink csak addig zavarnak míg át nem éljük azokat? Pár napja mindenben kezdtem felfedezni a jót. Alap élet filozófiámmá vált, hogy mindegy mit teszek csak élvezzem azt! Viszont amiben nem lelem örömöm azt nem teszem. És ma ezt elfelejtettem, míg gyakorló időszakom van valószínű lesz még ilyen. :-)

Érthetőbben, nem baj, hogy hiány érzetem van, sőt nagyon jó mert ez visz előre. Ha átélem, nem harcolok ellene el juthat hozzám az üzenete. Abban tuti biztos vagyok, hogy nem "csak úgy" érzem így magam. Akkor meg miért zavarna?? Most, hogy átélem és elfogadom ezt az érzést, el is múlt. Minden számunkra negatív érzés csak addig marad életben a lelkünkben míg harcoltunk ellene?

Egyik pillanatról a másikra sokkal jobban érzem magam! Megnyugodtam. Köszönöm, hogy ezt megélhettem, hogy tudatosíthattam magamban!

Csodás érés, hogy meg van bennem a képesség arra, hogy hiányozzon valaki és nyitott vagyok az újra! Csodálatos, hogy lehetőségem van eldönteni mit szeretnék és meg valósíthatom a vágyaimat, hisz a változás ami biztosan állandó. :-)

További szép napot!