Hungary Boy-nak

Szia Hungary Boy! :)

Először is szeretném megköszönni, hogy megmutattad nekem ezt a világot valamint, hogy figyelemmel kíséred a lépteimet!

Köszönöm! :)

Hát... Igen érdekes, már már provokatív megjegyzést varázsoltál a legutóbbi bejegyzésemhez. Kicsit úgy érzem ez egy tudatos "megmozdulás" a részedről. :) Miért? Mert megmondom őszintén még nem gondolkoztam el azon miért is írom a blogom és Te ezt nagyon jól tudod. Ezért most ezzel a felkéréssel késztetsz erre. Tudom nem lennék köteles eleget tenni a kérésednek miszerint itt a blogomban válaszoljak, de szeretném ezt megtenni.

Nos... Miért is írom a blogom? Mert jól érzem magam tőle. Szeretem leírni a kikívánkozó gondolataimat, alapvetően nagyon szeretek írni és olvasni is egyaránt. Valaminek az aktív részese lenni és szabadon megnyilvánulni. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy mikor írok majdnem mindig rájövök valamire a végén, továbbá néha reménykedem abban is, hogy ha valaki olvassa, talán kicsit magáénak érzi a szavaimat. Az csak hab a tortán ha ez érzéseket is generál benne, egy pillanatra magába mélyed, vagy szimplán csak átgondolja és összegzi a napját. Csúcs szuper lenne ha valaki az általam írt, és megélt dolgokból tudna erőt meríteni.

Lehet így nem egyértelműen nyomon követhető de az elmúlt 2-3 hónapban ha nem is a semmiből, de ahhoz közelinek érzett állapotból raktam össze magam (raktunk össze engem), melynek egyes pillanatait meg is írtam.

Miért születik egy olyan bejegyzés mit az ezt megelőző? Mert az is én vagyok! :)

Van-e különbség a valóság és a bejegyzéseim között? Persze, hisz minden pillanatban változunk, így nem lehetek mindig olyan mint amit itt írok. És ugyanakkor nincs, mert minden egyes bejegyzésem belőlem fakad, mert én én vagyok és a pillanatban megélt tapasztalataimat, gondolataimat rendezem sorokba. Tehát a bejegyzéseim a valóságom 1-1 momentumai.

Csókoltatlak!

Nemeszisz :)

Ps.: "Csak finoman..." :D KÖsz...

Kívánok Neked nagyon nagyon sok boldog pillanatot !