Hétfőn voltam az 1. capoeira edzésen!! :)) Már önmagában az is egy csoda, hogy túléltem. :) Először a bemelegítés közepe körül éreztem azt, hogy meghalok. Jó-jó sportolgattam én mindig kicsit, de sok éve rendszeresen semmit. Általában nyáron szezonális ugrabugra... Úgy érzem függő lettem! :))) Az a mozgás, az a zene, azok az emberek!!! Fantasztikus. Elvárásoktól mentesen jelentem meg, és nagyon nagyon boldogan és fizikailag kimerültem távoztam. Mikor már azt éreztem, ez az utolsó, nem megy tovább, még 3-4 gyakorlatot megcsináltattak velem és sikerült. Végig csináltam az edzést. Azt gondoltam, hogy a fizikai teljesítőképességeim határait feszegetem, de mindez a következő edzésen (szerda) szertefoszlott. Nem is tudtam, hogy tudok kézen járni! :) Itt már egy több éve rendszeresen gyakorló csoportban szárnyaltam. Aki már próbálta biztosan tudja, hogy nagyon befogadó és kedves emberekkel találkozhat. Sokat segítenek és biztatnak (főként metakommunikációval és sok sok mosollyal)! Mondjuk, bizonyos közös gyakorlatok közben inkább hasonlítottam egy fókához, mint egy tanulni vágyó lelkes fiatal nőhöz. Mellékesen megjegyzem nagyon sokat szenvedtem az elmúlt napokban a fizikai fájdalomtól amit az a mindent felülmúló izom láz okozott, de ez cseppet sem szegi kedvem. Mindig mindent végig csinálok! Ma sajnos nem tudtam elmenni, mert nem vagyok túl jól, kicsit megfáztam... Sebaj, kipihenem magam és vissza a mély vízbe!! Addig is tudatosítom magamban, hogy ez egy bennem és testemen is sok mindent átformáló folyamat kezdete. Hétvégén, megpihenek kicsit, boldogan levetkőzöm a régi mintákat és elfogadom az idő igényét a dolgoknak....
Az életem egyéb területein is sok a változás. Eleinte kicsit megrémültem, de már tudom, hogy az volt az idegen az egészben, hogy már nem csak érzem, hanem élem a változásokat. És ez nagyon jó. Megszabadultam sok idejét múlt dologtól, szokástól, gondolattól és embertől. A nagy űr ami keletkezett ezek helyén, most új tapasztalatokra és kalandokra kiéhezetté tett. Új ismeretségeket kötöttem, most még bátrabb lettem, de nem gyermekien meggondolatlan.
Az elmúlt időben nagyon sokat foglalkoztam magammal, a mentális egészségemmel, a harmóniával... és mint tudjuk mindig az gyarapszik amire a figyelmünket irányítjuk! Tehát sokkal teljesebbnek, (egyben) érzem magam magamtól, tudom mire van szükségem! Figyelem a pillanatokat (sok kis csoda), az érzéseimet (egyre több a pozitív, szinte csak az van). Meglepő de nem sok energiát kell befektetni ahhoz, hogy igazán boldogok lehessünk. A figyelem és energiák összpontosításával gyorsan látványos eredményt értem el. Szerintem az a titka az egésznek, hogy tudjam az életem bizonyos területein mit akarok és azt boldogan tegyem (erről már korábban is írtam), hagyjak időt és lehetőséget magamnak, hogy átéljem a velem történteket, hogy részemmé váljon az életem. :)
Nekem sokat segít ebben az, ha nem beszélek a dolgaimról, csak már miután kicsit lecsendesedett bennem. Ha nagy öröm vagy bánat ér először megtapasztalom annak minden pillanatát, majd csak aztkövetően hallgatom meg róla mások véleményét, először eldöntöm én, hogy nekem ez milyen. Magamra figyelek!
Szép napokat Nektek!
