Megint rég...

Huh! Mikor is írtam utoljára?... Ha jól látom valamikor júniusban... és mi van most? Október....
Hi-hi hát ez nem most volt. Röviden képtelen lennék leírni mi minden történt velem (már megint), konkrétan megváltozott az egész életem minden szinten.
Most úgy érzem a napokban (mert valószínűleg lesz időm) megírom a számomra fontosabb dolgokat.

Addig is, csókolózzatok sokat! ;)

Szeretettel,
Nemeszisz

A "Pókhálós" Nemeszisz... :)

Ismét írásban... :)

Ahhoz, hogy ott legyek ahol most vagyok, rengeteg dolognak kellett történnie az életemben. Az elmúlt pár hét gyökeresen megváltoztatta az életem.

... mintha ismét élnék... Halott voltam??? Lehet... a lelkem egy része biztosan! Mindent elöntött bennem a félelem, nem tudtam másra figyelni, csak a bénult némaságra.

Csináltam én közben a hétköznapi rutint, de valójában erőtlenül sodródtam az árral. Szinte csak a szellemben léteztem, tervezgettem, de mindenre a halogatás homályába borult, s közben figyeltem mi a gond? mitől félek?.... miért nem teszek már valami??? "Hamarosan éhen halok!" Már addig jutottam, hogy nem volt pénzem enni sem, az utolsó előtti pillanatban 2 napig már csak kenyeret ettem...

És egyszercsak megtörtént... magától! Felébredem az éber kómából, 1 hét alatt az egész életem egy másik vágányra helyeztem át. :)

Nem bánok és nem sajnálok semmit. Az gondolom, hogy minden tökéletesen rendben volt úgy ahogyan történt. Szeretem a döntéseimet és az erőmet, a kitartásom. Hisz én akartam ezt. :) De már nem akarom. Valójában akkor állt be a változás a fizikai szinten is, mikor a szívem és az elmém ugyanabban a pillanatban kívánta ugyanazt. Az ÉLETET, a csodákat, az örörmöt, a boldogságot, a változást. :)

Egy pillanat alatt megtelt a valóságom eseményekkel, lehetőségekkel, szeretettel, szerelemmel. Megtapasztaltam milyen, mikor valójában érzem, élem az éréseimet. Eddig is azt hittem, így van... de be kell látnom tévedtem. Most azt gondolom, csak míveltem az érzelmeket (az jelen helyzetben mindegy, hogy pozitív vagy negatív megnyilvánulási formáról van-e szó). Már tudom milyen az, mikor minden sejtemet átjára a jelen pillanat.... és azt is, hogy ez nem a végső igazságom csak egy állapot. Valójában minden "csak" egy állapot az életünkben, MINDEN PILLANAT az! És minden pillanat elmúlik, de én görcsösen ragaszkodtam hozzá. Ellenállni az elengedésnek? Akarni az elengedést? Mire jó az? Nem tudtam, de csináltam.

Szeretem, hogy csináltam, mert tudom, hogy ez az út része. Nincs bennem ítélet. A korábbi történések alatt és következtében, sokkal közelebb kerülök magamhoz. Megismerem azon részeimet is, amiket eddig takargatni próbáltam... és egyszer talán kész leszek szembenézni a még homályban létező "darabkáimmal" is. :)

Tudom és érzem, hogy egy végtelen létező vagyok! :)

Talán részleteiben is elmesélem egyszer....

Vissza -pillantó... tükör? :)

Nos mi is történt velem az elmúlt pár napban?

Egy mondatban: Nagyon szépen haladok egy boldogabb, minőségibb élet felé. :)

Szépen lassan, csak sikerül belelazulnom az életbe :) és meglepő módon, nagyon könnyen, szinte természetszerűleg potyognak le rólam a már idejét múlt szokások, kapcsolatok. És ugyanakkor életre kelnek, megvalósulnak a vágyaim. Szinte hihetetlen számomra az elmúlt időszak, tényleg nem kell más a boldoguláshoz mint a hit és a szeretet???? Az energiák megfelelő használata, áramoltatása?

Valóban ennyire az agyunk rabjai vagyunk? Kezdem megérteni és valóban elhinni, hogy mindig az a valóság amit a képzeletünkkel teremtünk magunknak. És ha valóban hiszek ebben a valóságban materializálódik is, ha kérem és szükségem van rá... megkapom. Általános konklúzióm, hogy minden csak akkor tud igazán belsővé válni ha valóban szükségünk van rá... tudatalattinkban tudjuk mi az amit csak majmolunk, mi az amit akarunk- külső ingerek miatt, mi az amit alapvetően negatív és pozitív töltetű energia táplál... Azt tapasztalom, hogy csak abban tudunk igazán (sejt szinten) bízni, hinni és csak azért tudunk igaz szívvel kiállni, tenni ami a "miénk", amire valóban szükségünk van az életben. Ha valamire valójában nincs is szükségünk, akkor nem tudjuk megteremteni magunkban azt az erőt, érzelmet ami annak létrehozásához, a hosszabb/rövidebb távú kitartáshoz szükséges.

Pardon, kicsit elkalandoztam... azthiszem ez még egy hosszabb lélegezetvételű gondolat lesz... :) szóval, köszönöm azt a sok csodálatos tapasztalatot amit mostanában élhettem át. Azt érzem, hogy végre élek. Ismerkedem, kapcsolatokat építek. Utazgatok - szinte totál ingyen..., elmegyek ide-oda enni, inni..., komolyan mondom míg volt napi munkám (mókuskerék) nem engedtem meg magamnak ennyi szórakozást, ennyi boldogságot. Olyan mintha most kezdenék igazán élni. :):)

Lehet hihetetlen, de olyan nagyon támogat a sors mindenben (amire valóban szükségem van). Szívem szándéka szerint dolgozhatok is. Azaz segítek... önkéntesként vagyok jelen a Magyarországon elsőként megrendezésre kerülő EGYSÉG Konferencia csapatában. :) Olyan emberek vesznek körül, akik nem csak szavakkal, de tetteikkel is a tiszta szeretetet képesek kommunikálni.

Gráma Nirmala, főszervező

A látszólag nem annyira napos oldal: Érnek első pillanatban kevésbé kellemes tapasztalatok is melyeket igyekszem azon nyomban megvendégelni a lelkemben, kis ideig maradásra bírni és megtalálni mivel teremtettem mindezt? Már elég jól viselem, de eleinte azt hittem belepusztulok egy - egy ilyen "Héj Te, Edit! Mutasd csak mi van itt valójában!?" tapasztalatba ... hogy mennyi hazugsággal hitegetjük magunkat???! Nem is gondoltam... és mennyi lehet még? Hmm.. izgi ...

Bungee Jumping :))))))))

Mikor azt érzed sok dolog nincs a helyén körülötted, s nem találod a kiutat. Leülsz és próbálod megkeresni magadban, mivel teremtetted mindezt? Hol vannak a számodra nem tetsző dolgok kapcsolódási pontjai a lelkedben? Mit mutat a tükör? Néha elérkezik az a pont ahonnan már nincs visszaút, ahol már nem érdemes hátra tekinteni, de előre nem látsz tisztán. Néha nem marad más csak, nagy levegő és HAJRÁ... elemrülni az élet vizében. :)

Én ezt tettem. Egy ideje figyelem magam, a környezetem és nem tetszett az amit láttam. 2009 végén érkezett el a pillanat mikor tisztán felismertem, hogy ezt így nem szeretném tovább csinálni. Próbáltam minden irányból megközelíteni a dolgokat, a gondolataimat fürkésztem, de nem sikerült jobb színben látnom a történéseket és ebből kifolyólag magam sem. Először finoman, apró lépésekben történt a változás, de nem hozta meg egyik sem a kívánt minőséget. Nap nap után megfogant, majd megszületett bennem az a határozott döntés, hogy ugramon kell. Ugranom, hogy boldog és szabad lehessek. :) --> BUNGEE JUMPING!!!Élveztem a szárnyalás minden pillanatát, de közvetlen érkezés előtt elmondhatatlan félelem lett úrrá rajtam. Mikor már tudatosul, hogy nincs talaj a lábad alatt, nincs kapaszkodó, csak egy kötél van amin lógsz a semmiben... de ez a félelem a következő pillanatban szerte foszlik, mert a kötél neve nem más mint a HIT és SZERETET. Hit az élet nagy játékában, a sorsban ha így tetszik, hit önmagadban és megvalósító képességedben. És Szeretet, mely már a jelenlétével is gyógyít, felemel, erővel tölti meg a testem és lelkem. Igen, nagyon szeretem és tisztelem Önmagam. Csak így és ezért voltam képes leugrani a szikláról, hogy a látszólag semmiből egy tisztább, igazabb, fényesebb jövőt teremthessem magamnak. :)

Most még lógok a kötélen, de már hintettem el magokat, melyek lassan erőre kapnak és kicsíráznak, majd mély gyökereket eresztenek, nagyra nőnek és végül, mikor itt az ideje ezek a gyökerek is kiválnak a földből és élettelenül elszáradnak. Szeretem és minden sejtemmel elismerem ennek a folyamatnak a tökéletességét. Tanulok a jelenben létezni, mikor az adott történés tökéletességét vagyok képes csodálni, együtt mozdulni, élni a természettel. Elengedni mindent ami már életképtelen vagy eleve halálra van ítélve. Olyan értékekhez viszont hűen ragaszkodom, melyek az én értékrendemben valóban tiszták és igazak például az őszinteség, az elfogadás (tesókája a megengedés, ami nem feltétele vagy eredménye az egyetértésnek), a tiszta igaz szeretet, a hit (melynek oly sokszor csodálhattuk már a megtartó és teremtő erejét).

Szóval nagyon boldog és büszke vagyok, hogy a matérián, a pl pénzhez való ragaszkodáson, a logikán túllépve képes voltam és vagyok meglátni és kiállni az igaz valómban megszületett tiszta eszmékért. Ennek köszönhetően Egységben érzem magam, érzem, hogy biztonságban vagyok pedig látszólag, ha csak a felszínt vizsgálnám azt mondanám nem túl rózsás a helyzetem, jelen pillanatban egy egyedülálló munka nélküli vagyok. :D:D Ezt leírni is vicces számomra.

Szavakkal, pláne így írásban sajnos nem tudom megfelelően kifejezni pontosan mi is az amit érzek, de az biztos, hogy csodálatos és tökéletes! Mondhatnám az is, hogy végre forró, tiszta és mindent átható őszinte szerelembe estem a sorsommal, az életemmel. Köszönöm! :)

Szeretettel,

Nemeszisz

Fordulópont?! - Pálmalevél kéziratok

Nem rég arra lettem figyelmes, hogy egy számomra nagyon kedves ismerősöm (szerintem mondhatom, hogy a barátnőm) megváltozott. A korábbi kicsit aggódó, de mindig vidám lelkét körüllengte valami. Nem tudtam mi az, de érzetem, hogy mélyen megérintette a változás, ami bekövetkezett az életében. Igaz valóját most sem meghazuttoló módon játékosan, nagyon sejtelmesen potyogtatta az információkat az ölembe. :) Sokáig (mondjuk nálam ez relatív :) ) nem mondott semmi konkrét infót, azt éreztem, hogy valami szuper titkos és szuper fantasztikus dologról van szó. Már majd meghaltam a kíváncsiságtól, mikor végre egy isteni finom tea és remek társaság mellett megosztotta velem mi is történt. :) Alig értettem valamit, összességében annyi derült ki számomra, hogy egy nagyon szép, nemes és spirituális törekvés kellős közepébe csöppent. Mondanom sem kell, azonnal 1000-rel dolgozni kezdett az agyam, hogyan kerülhetnék én is kicsit közelebbi kapcsolatba ezzel az EGÉSZ-szel. Első találkozásom a "nagy titokkal" az volt, hogy megnéztem a hivatalos honlapját a szervezetnek - Indiai Pálmalevél Kéziratok Kutató Szövetsége ... . Fantasztikus! gondoltam :) Miközben néztem az Oszter Tamással készült riportot egyre erősebb és egyre sebesebben kavargó érzelmek kerítettek hatalmukba. Pillanatról pillanatra hol sírni szerettem volna, hol szárnyalni a boldogságtól. Azt gondolom az a pár perc elindított bennem valamit, melynek még a mai napig hatása alatt vagyok. Másnap felhívtam "Sz"-t, hogy én most azonnal felmondok a klinikán és megyek a szövetséghez dolgozni... Megszületett bennem a döntés, biztos voltam abban, hogy komoly sorsfordító hatással lesznek rám az elkövetkezendő tapasztalatok.

Vártam már a napot, mikor bementem a Soter klubba és találkoztam Tamással - az Indiai Pálamlevél Kéziratok Kutató Szövetségének Nagykövetével! Beszéltünk pár szót és az első 1-2 percben már tökéletesen egyértelmű volt számomra, hogy jó helyen vagyok. Az esti előadáson az mondta Tamás, hogy rólam is szó volt a leveleiben... hm... Úr Isten! Olyan energiák zúgtak rajtam keresztül, hogy az szavakkal leírhatatlan. Hasonló volt, mint amit az előző esti meditációm során tapasztaltam fantasztikus, tiszta erőt éreztem magamban csak sokkal erősebben. Másnap 2009.12.30-án reggel besétáltam a klinikára és felmondtam. :)

Jelenleg én is a szövetség egyik szorgoskodó lelke vagyok, hogy segítsük az embertársainkat összekapcsolni a nekik íródott pálmalevelükkel. .... - No itt a nagy változás!! Mind a történetben, mind az életemben... Nem mondok semmit csak csendben figyelek és nézem mi minden alakul, tűnik el, törik össze, épül fel. És a lentiek szerint kiállok a szívem igazáért. Tisztán, őszintén. :) -

... Én magam azon a véleményen vagyok, hogy jelen világunkban nagyon fontos a tiszta, igaz értékek ismételt felfedezése és megbecsülése. Mint azt oly sokszor mondtam már, meglátásom szerint egy igencsak elkorcsosult társadalomban élünk, az anyag az érték, a pénz a hatalom és mindenki igyekszik ebből minél többet magáénak hazudni. Figyelmen kívül hagyni a saját szükségleteit, igényeit, a szeretet gyógyító és rendező erejét. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a pénz nem fontos. De igenis az, mivel ahhoz, hogy élni tudjuk szükséges, elcseréljük gázra, villanyra, ételre, ruhára. Viszont ha csak ösztönből élünk, ha csak a birtoklási vágy hajt minket és nem tudjuk mire van szükségünk valójában, félek előbb utóbb szépen lassan, felszámoljuk magunkat, és velünk együtt a Földet is. Viszont pici tudatossággal, oda figyeléssel ez még talán megállítható. Egyre többen képesek vagyunk és leszünk tiszta szívből szeretni... Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy ilyen tempóban képesek vagyunk, azaz képes vagyok változni!

Saját életemben tapasztalom, hogy minél inkább képes vagyok elfogadni és szeretni önmagam annál inkább tudok a számomra megfelelő minőségben élni. Hiszem, tudom és érzem, hogy a szívből jövő őszinte szeretet egy olyan tiszta minőség az életünkben, mely nem kér cserébe semmit, egyszerűen csak van, gyógyít és felemel.

A legszebb karácsonyi ajándék :)

Azt hittem sokáig, az életem döntések sorozata. Egyek, ne egyek? Mit? Mikor? Hogyan? Kivel? Van sok - sok alapvető naponta ismétlődő kérdés a fejemben/fejünkben, melyek zakatolását és megoldását már szinte észre sem vesszük. S mikor látszólag egy fontos döntés előtt állunk, általában megijedünk. Melyik munkát válasszam? Találkozzam-e vele? Elengedjem- e Őt, hagyjam-e , hogy megszakadjon, átalakuljon közöttünk a kapcsolat? De miért a nagy ijedelem? Hisz ezen lehetőségek és a végkifejlet már eleve adott, a kérdés csak az, hogy beengedem- e a változást az életembe? A kapcsolatainkat, az életünkben felbukkanó lehetőségeket ("problémákat") mi teremtjük magunknak. Talán az az ijesztő benne, hogy valóra vált valami, amit oly nagyon szerettünk volna? A hétköznapjaink része lett, mivel felismertük és megragadtuk a lehetőséget? Most úgy érzem csak Egy döntést kell meghoznom az életben. És ez nagyon fontos, mindent meghatározó. Hogyan éljem az életem. Boldog vagyok-e vagy sem. Csak ettől függ, hogy mire irányítom a figyelmem és mit gyarapítok, mit hogyan élek meg. Hiszek-e magamban és megvalósító képességemben, bízom- e az isteni rendben, hogy mindig minden úgy történik ahogyan történnie kell. Képes vagyok-e együttműködni? Felismerni, befogadni, táplálni, gondoskodni, szeretni mikor arra van szükség, majd szeretettel, gyengéden elengedni mikor annak jött el az ideje.

Most el kell engednem valamit, valamiket. Tisztán érzem, hogy lejárt az ideje sok mindennek és sok fontosnak vélt kapcsolatnak az életemben. Ez így természetes. :) Nem azt mondom, hogy fájdalom mentes, mert nem az. Sőt kifejezetten fáj, de szeretem a fájdalom ezen formáját, mert érzem, hogy történnek a dolgok... :)

... Furcsa, mivel megkaptam valamit, amit az egóm oly erősen akart, s mikor itt van nem tudok mit kezdeni vele, mert a szeretetteljes közeledésem ellenére negatív érzéseket generál/-t bennem. Lehet valójában nem is erre van szükségem, csak ez korábban egy kellemes érzésekkel táruló tapasztalat volt és azért akartam ennyire???? :)

Úgy döntöttem, az elkövetkezendő pár órában (ha szükséges napban) a végére járok a dolgaimnak. :) Gráma Krisztina Nirmala szavaival élve "Addig fel nem állok innen míg rá nem jövök mi történik .." .

Szóval hálás vagyok a karácsonynak az időért amit magammal tölthetek, a szeretetért ami segít a utamon, a csodálatos energiákért melyeket többek között a Napon keresztül juttatott el hozzánk. Az embertársainkért, akik segítenek a fejlődésben. Itt úgy érzem külön meg kell említenem a Nagymamámat. Tegnap találkoztunk és azzal a céllal kezdeményeztem Vele beszélgetést, hogy meglássam, felismerjem a családi mintákat (most leginkább a negatív mintákra koncentráltam). Kérdezgettem, az ő fiatalon megélt nőiségéről, a férjével való viszonyáról, az édesanyjáról, a szüleiről, az én szüleimről, a kapcsolatukról, ki mit hogyan csinált..... és Ő nagy nagy boldogsággal csak mondta, mondta és mondta. Talán még soha nem beszélt velem ennyire összeszedetten, érzelmekben gazdagon és őszintén. Köszönöm! ;)

Azt hiszem eljött az ideje, hogy megálljak kicsit és csak hagyjam, hogy megtörténjenek velem a dolgok! :)))

Ezeken a langyos őszies estéken ezzel az képpel kívánok mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt! :)

Remények, vágyak - Valóság! :)

Ismét sok idő telet el.... mondjuk ez relatív. :)

Szóval újra benéztem kicsit....

Nem is tudom hol kezdjem, nagyon sok dolog velem (megint).

Ami a legmeghatározóbb volt, hogy megtapasztalhattam a saját teremtő erőmet és bátorságomat, a női és férfi energiáim tudatos használatát. És igen, elégedett vagyok magammal. Meg van az oly régóta áhított új munkahelyem (az újabb iskolám), egyre jobban ismerem önmagam. Tisztábban érzem a határaimat, tudom mit vállalhatok és mi az ami meghaladja az erőmet, ergo segítséget kell kérnem. Ez tőlem igen nagy szó, de láss csodát megtettem, megteszem és el is fogadom.

Múlt héten megismertetett az élet a saját korlátaimmal, eleinte iszonyatosan sok feszültséget és önirányú haragot generált bennem ez az élethelyzet, de lassacskán tudatosodott bennem, hogy csak miattam éreztem ilyen kényelmetlen kutyaszorítóban magam. Mint általában alapvetően most is én kellettem a pozitív végkifejlet létrehozásához, de nagyon sokat segített a suliban eltöltött hétvége. Azok a csodálatos tapasztalatok, melyek révén szemtől szembe kerültem titkolt részem/részeim egy-egy pillanatával.

Fogalmam sem volt arról, hogy a felszín ennyire színes, már-már hazug. Azt mindig is tudtam, hogy nehéz teljesen őszintének lenni magunkkal. De soha nem gondoltam volna, hogy a tudatalattink mélyen rejtett valóságát, igazságát ennyire tisztán a felszínre lehet hozni.

Itt tartozom egy őszinte és szívből jövő köszönettel a Nimródos csoporttársaimnak, akik elég bátrak és végletesen őszinték voltak (beleértve engem is). Köszönöm nekünk, hogy gyógyítottuk és tanítottuk egymást. EGÉSZ-ségünkre! :)

Mentálisan arra vagyok a legbüszkébb az elmúlt időszakból, hogy képessé váltam tiszta szívemből megbocsátani magamnak. Úgy érzem ez valóban egy egész életet átformáló tapasztalat.

Lehet hihetetlen, de csak jó dolgokat tudok írni, más nem történik velem. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségeim, mert vannak. De szeretem ezeket a lehetőségeket is. Bizony lehetőségek, mivel általuk egy egy újabb "részem" fejlődhet és teljesedhet ki. A pozitív végkifejletben tökéletesen biztos vagyok, hisz csak olyan feladatokat kapunk az élettől melyeket képesek vagyunk megoldani. :)

Itt el kell árulnom, hogy egy igen munkás életszakaszban vagyok, ahol szembe kerültem a saját félelmeimmel, önirányú túlzott elvárásaimmal, mások hibáztatásával... kiborultam, sírtam, majdnem megfutamodtam, de végül sikerült belátnom mi hibádzik. Fizikailag fáradt vagyok, mert nagyon sok figyelmet igényelt és folyamatosan igényel a fent említett kérdéskör, de határtalan energiát kapok az örökké bennem létező boldogságtól, szeretettől a biztonság tudattól, a kreativitásomtól. :) Néha elfelejtem, hogy mindig minden renben van és lesz is, ilyenkor fárdat feszült és búskomor szoktam lenni. De sebaj, hisz tanuló bolygón élünk /András után szabadon ;) /ahol elküvethetünk hibákat (és el is követünk), de ez így természetes! :)

Őszintén hálás vagyok, hogy ezekkel a lelki kvalitásokkal születhettem meg és igyekszem minden helyzetben az adott tudásomhoz, képességeimhez, lehetőségeimhez mérten mindent megtenni...

Lehet már írtam párszor (nem tudom) de mondani nagyon sokszor szoktam, hogy "Mindig az gyarapszik amire a figyelmed irányítod!" Úgyhogy, most leülök kicsit, meditálok és szeretgetem magam, és hálát adok a csodálatos életemért és a csodálatos lehetőségekért amik nap mint nap felsorakoznak előttem. Erről az jutott eszembe, hogy a döntés képességemért is mélyen hálás vagyok.... :) és folytathatnám a végtelenségig mi mindent köszönhetek a LÉT-ezésnek!

Köszönöm! Kívánom, hogy legyen nagyon szép napotok, hetetek, életetek!

Pussz

Nemeszisz ;)

Hivatásom

Gondolataink, hitünk révén mi teremtjük meg a valóságunkat, a jövőnket.

Egy ideje gondolkoztam már, hogy hogyan tudnék kiteljesedni, hogyan tudnám eddig elsajátított ismereteimet, tudásomat kamatoztatni... végül úgy döntöttem elmegyek egy alapítványhoz karitatív tevékenységet folytatni, hogy a jelen tudásomnak megfelelően támogathassam a tőlem segítséget kérőket. Minden rendben is volt, kapcsolatba léptem egy szervezettel, melynek nagyon tetszett az alapgondolata. Viszont a személyes találkozó során kiderült, hogy mégsem annyira kerek ez az egész mint azt én gondoltam. Ahogy beszélgettünk, hallgattam a főtitkárt azt vetem észre, hogy egyre inkább megszűnök ott lenni, lassan teljesen elhalványult a jelenlétem. Energiám teljében, de picit csalódottan ballagtam haza és próbáltam megérteni a történtek mértjét... egész este a kapott szórólapokat, kis könyvecskét olvasgattam, melyben magukról a tevékenységeiről, a módszereikről adnak (számomra kicsit összefüggéstelen) tájékoztatást. Zaklatott volt a lelkem, és ettől feszülté váltam, hisz oly erősen hittem abban, hogy ez nekem való, ez nekem jó lesz, hogy ezt szeretném. ... Majd megálltam egy pillanatra, főztem egy csésze isteni finom teát és lecsillapodtak az érzéseim, kitisztultak a gondolataim, melyek folyamatosan csak a miérteket kutatták... megérzéseimre hallgatva, bátran álltam a történések elé, és tudtam ez nekem nagyon sok "pluszt" hoz majd az életembe. És most nem tudtam mire vélni az érzéseimet, hogy elutasítom, hogy nem értek vele egyet, hogy tisztán látom mi az ami nem tetszik az egészben és tudtam ehhez én nem adom a nevem és az arcom... S végül, miközben kortyolgattam a forró teát, mikor csak arra figyeltem, hogy milyen ízekkel ajándékoz meg engem és ahogyan átjár a melege, az illata... elillant minden gondom, letisztult a kép és megértettem, pusztán az tántorított el, hogy én már egy másik "ügy" elkötelezettje lettem. :)

Minden szeretetemmel és minden már meglévő és majdan magamévá tett tudásommal a mai fiatal gyermekek és fiatal felnőttek egész-ségéért szeretnék tenni, többek között a beszűkült, csak az anyagot valamire méltató és értékelő látásmóddal szemben, szeretném kísérni őket az útjukon, szükség esetén segíteni meglátni, észre venni, hogy létezik valami azon túl is. Nem attól leszünk gazdagok ha sok minden tulajdonosai, birtokosai vagyunk. Van valami ami határtalan szabadsággal ajándékoz meg, ami valóban felemel és gazdaggá tesz.

Hogy mi ez? :) Számomra Én, számodra Te. Ha eljutunk valódi önvalónkhoz és képesek leszünk/vagyunk saját természetünk, természetességünk, adottságaink szerint megnyilvánilni és létezni az határtalan boldogsággal, erővel és lehetőségekkel ajándékoz meg minket. :)

Szép napokat mindenkinek! :)

És egy mosoly az égből...

Első hétvégém az iskolában :)

Ekkorra már minden kétségem elszállt az iskola váltással kapcsolatban. Emlékszem, mikor először jártam a SOTE épületében milyen nagy hatással volt rám a levegős aula és mennyire tetszettek az oszlopok, a tiszta tágas tér. Ez nagyon fontos, döntő pillanat volt számomra... Ha nem éreztem volna jól magam az épületben, nem lennék most a Nimród diákja. :)

2009.09.12: (5) Szombat

Az első tanítási napon, boldogan és tele kíváncsisággal léptem az épületbe. A hatás akkor sem maradt el (és azóta is minden alkalommal beleborzongok az aula pillanatról - pillanatra változó fényeibe, a tér rám gyakorolt hatásába). Szeretek oda járni. :)

Valahogy...olyan természetes volt, hogy ott vagyok. Figyeltem az embereket. Egy nagyon érdekes, számomra idegen férfi volt az első akivel szembe találkoztam az iskola kötelékei közül ( az egész folyosót belengte a jelenléte), szívélyes üdvözlő mosollyal fogadott. Majd egy nekem igen kedves és nagy tiszteletnek örvendő, emberrel "találtam magam szemben". Ő Nádas Nándor, elöntötte a szívem a szeretet és az öröm. :) Nem meglepő módon teljesen elvarázsolt, letaglózott a tudása és ezen tudás átadásának képessége. Bele pillanthattunk a jelképtan rejtelmeibe. 1-2 alapvető szimbólum eredetébe, jelentésébe, hogy miként jelennek meg ezek a mai világunkban. Egy eddig nem ismert gondolati láncolat kezdett kibontakozni a fejünkben az óra végére. A számokra és betűkre már nem csak mint egymást követő jelekre gondolok hanem próbálgatom az egyéb jelentéseiket is a tudatomba hozni. Ha szeretnétek megnézni, meghallgatni Ő miért jött ide és mit hozott nekünk ITT megtekinthetitek.

Délután asztrológia előadást hallgattunk. Tóth Sándor vezetett be minket a csillagok, csillagászat titkaiba. Az együtt töltött idő során megtanulhatjuk, hogy milyen mentális deretminációkkal ruháznak fel bennünket a születésünk pillanatában ránk ható égitestek mind személyiségünk, mind kapcsolataink, egészségünk... stb. vonatkozásában. Az elmondottak alapján képesek leszünk a velünk szemben álló emberről még több szavak nélküli információ birtokába jutni az asztrológiai ismereteink segítségével is.

2009.12.13: (6) Vasárnap

Hoppál Borival kezdtük a napot. Az előadás címe: A szülés misztériuma. Sokat gondolkoztam mit jelenthet ez, megmondom őszintén nem jöttem rá. És miért? Mert túl bonyolítottam! :)

Megjelent előttünk egy végtelenül tiszta és kedves NŐ, aki lényével már előre vetítette az elmondott tartalom lényegét. Kicsit bátortalanul írok az általa elhangzottakról, mivel olyan nagyon egyszerű de mégis ebben a közlési formában biztosan elmondhatatlanul sok mögöttes ( már már magasztos) tartalom van a sorok között.

Az első megdöbbentő felismerés az volt számomra, hogy mentálisan mennyire erőszakos vagyok a testemmel.

Nagyon sok szép színes képpel illusztrálva mutatta be a megfogantatás, a magzat fejlődésésnek és a szülés szentségének mozzanatait. Bori elméletileg interakív kommunikációt biztosított volna a számunkra az előadás folyamán, de hol az ámulattól, hol a meghatottságtól nem tudtunk megszólalni. :)

A nap következő és egyben a hétvége utolsó állomása Kereszty András energetika előadása volt. Fokozott érdeklődéssel figyeltem a szavait, mivel ez elmúlt időben /autodidakta módon/ sokat foglalkozgattam az enegrgiákkal, a gondolatokkal, ezek ránk gyakorolt hatásával, a teremtő erejükkel, így természetszerüleg kiaklakult bennem egy kép. És most, végre egy mindennapjaiban többek között ezzel a témával foglalkozó, gyógyító (ha lehet így kategorizálni) szakember beszélt hozzánk! Ő is mindent megtett annak érdekében, hogy a képességei, tudása (ennek átadása) révén egyszer elvezessen minket igazi önvalónkhoz, hogy képesek legyünk felmérni hol tartunk most és fejlődhessünk magunk által. A kollektív energiák bemutatását, mikéntjének ismertetését a testünk energetikai rendszerével való ismerkedés követte.

Sok új és nagyon hasznos információt kaptunk és azóta is kapunk Tőle. :)

Összességében ez is egy csodálatos hétvége volt.

Szeretettel ölellek,

Nemeszisz :)

Türelem Rózsát terem! :)

Kicsit felocsúdva az elmúlt hetek forgatagából, klaviatúrát ragadtam. :) Olyan nagyon sok gondolatot, történést szeretnék leírni, hogy talán nem is jut minden az eszembe...

Mint ezt már korábban írtam, a Nimród lelkes és büszke diákja lettem. Igyekszem nagyon valósághű maradni, nem szeretem ha valaki nagyon elfogultan vélekedik a dolgokról akár pozitív, akár negatív irányban.

Ha egy mondatban kellene leírnom mit kaptam az elmúlt hetektől, azt mondanám az ÉLETEMET. És ezt nagyon köszönöm a mostanában körülöttem lévő embereknek (Barátaimnak, Tanáraimnak, osztály Társaimnak) és természetesen Magamnak. A pillanatnyi boldogságot hozhatják külső "dolgok" az életünkbe, de az igazi mély, állandó boldogságot csak mi teremthetjük meg saját maguknak! Ennek a lehetősége mindannyiunk számára adott, a kérdés csak az, hogy tisztában vagyunk- e ennek a megvalósíthatóságával, látjuk- e a lehetőségeinket és képesek vagyunk- e befogadni azokat, majd cselekedni a saját érdekünkben. (!?)

Lehet, már írtam korábban is, hogy a tökéletes szinkronicitás vezetett el a suliba. Már a mindennapjaimban tapasztalom a gyömülcsét ennek a kis csodának. :)

Nem szeretném túl dicsőíteni a "bölcsődémet", de tényleg csak és kizárólag jó dolgot tudok eddig írni, és/vagy mondani a Nimródról.

Még soha életemben nem tapasztaltam, hogy ennyire elfogadtak volna és erősítették volna a pozitívumaimat. Tökéletesen megváltozott a valóságom. Itt nincs válság, járvány... lehetetlen. Itt megvalósítható dolgok vannak, itt lassan ösztönösen érzem, hogy személyesen nekem mire van szükségem, az élet mely területein tudom megvalósítani önmagam, azaz kiaknázni a természetem kínálta lehetőségeimet. Nagy figyelemmel és türelemmel támogatnak minket a tanáraink. Még csak két hétvégét töltöttünk együtt + egy vasárnapot (kirándulás) ... és ... máris nyiladozok mint egy kis rózsa szál. :)

Nagyon boldog vagyok! Tisztáztam a magánéletemben a viszonyaimat és következetesen ki is tartok a döntéseim mellett, de emberileg nyitott tudtam maradni. Elengedtem akit el kellett, befogadom akit úgy érzem közelebb "kell" engednem. Hallgatok a megérzéseimre, szeretem a testem, megszerettem a lelkem. Nem is tudtam, hogy ilyen vagyok. Hogy ott bujkál bennem az a NŐ akit eddig (így utólag azt mondom nem is tudom miért), de elnyomtam, titkoltam magamban. Már látom, érzem őt és hagyom megnyilvánulni. Tudom, hogy nálam jobban senki nem tudhatja mire van szükségem, csak nem mindegy hogy én "honnan" súgok magamnak. :):)

Idéznék az egyik óránk anyagából, remélem nem sértek meg senkit.

"Ne feledd, csak annyira tudsz másokat jól szolgálni, amennyire jól érzed magad, azaz amennyire magadat jól szolgálod. Gondoskodnod kell magadról, és Te vagy az egyetlen , aki ezt megteheti!"

Nem tudom maga a gondolat kitől származik hozzám Dr. Fűtő Mihály /mediátor/ juttatta el a tudatos kommunikáció előadása keretei között.

Hamarosan részletesen írok, én hogyan élem meg az együtt töltött hétvégéket. :)

Addig is szeressétek egymást & csókolózzatok sokat! ;)