Változás

Ma valami nagyon megváltozott bennem. Mondhatnám úgy is, hogy eltört. :( Nem tudom összetákolható-e még, vagy, hogy egyáltalán akarom-e? Még meglátom, ez egy nagyon friss tapasztalat érzelmi szüleménye. Azt hiszem a csalódás a legkifejezőbb jelen lelki állapotomra. ...

Nem gond! Biztos vagyok abban, hogy ez egy szükségszerű tapasztalat volt. Azt meg még eldöntöm mit kezdek vele. Az biztos, hogy át kell értékelnem a jelen helyzetet. Másokat megváltoztatni nem tudok és nem is akarok. Mindenkinek van egy kialakult értékrendje amire, mint jelen helyzetben is csak minimális hatással lehettem. Ezt sajnálom, a lehetőség mindenkinek adott. Csak az egyénen múlik mit kezd vele.

Én most megragadom a lehetőséget és kitakarítom a szobám, közben kisöpröm a kis álom világomat is a fejemből. Szeretném tisztábban látni a valóságot! :)

Szép napot és kellemes pihenést kívánok mindenkinek! :)

Repül az idő

Mire észbe kapok már el is telik a nyár.

Nagyon sok minden történt velem az elmúlt napokban, hetekben. Még mindig a családom foglalja el a központi szerepet az életemben. Ismét igen mély és közvetlen a viszonyunk. Ezt részben az unoka részben a mostanában velük történt negatív dolgok idézték, idézik elő. Nem könnyű, de a lényeg, hogy mindenki kölcsönösen számíthat a másikra.

Hamarosan elkezdődik megint a varázs iskola. Már nagyon várom. :) Igen érdekes előadásaink lesznek megint. Nagyon örülök, hogy a kedvencem tárgyam lesz az első előadás témája, kínai medicina. Imádom. Nagyon sok tapasztalatot szereztem ezen a téren is az utóbbi időben. Ha valaki szeretné itt megnézheti a suli web oldalát.

Még mindig téma nálam a munkahely váltás. Jövőhéten találkozom két ismerősömmel akikkel a Mantrán ismerkedtem meg, de Ők már külön utakon járnak. Alapítottak egy rendkívül jó csapatból álló, szintén ezoterikus témákkal foglalkozó, tanító iskolát a Nimród-ot. Várom már, hogy lássam őket és megoszthassam velük az ötleteimet. :) Ha minden jól megy még írok majd erről.

Nagyon örülök, hogy folyamatos a változás az életem minden területén. Mint azt már sokszor mondtam az egyetlen ami állandó az életünkben az a változás. :) Tehát élek és jól csinálom a dolgaimat. Persze akadnak átmenetileg kicsit nehezen elfogadható helyzetek is, de ha nem az Egommal indulok a "csatába" akkor, hamar meglátom és megértem ezek szükségszerüségét. A barátaim most kicsit eltűntek, ami jó mivel élik az életüket és minden rendben van Velük. Mivel nekem is igen nagy igényem van a szabadságra így ez teljesen természetes számomra. Általában periodikusan ismétlődő aktívabb - passzívabb időszakok jellemzik a barátságaimat, emberi kapcsolataimmat. A lényeg, hogy amikor kell ott vagyok és ők is itt vannak. :)

A magánéletem köszöni szépen jól van. Egyszer kicsit jobban, aztán kicsit kevésbé de alapvetően minden ok. Pihentünk pár napot a Balatonon, nagyon jó volt, és az időjárás is kegyes volt hozzánk így végre lett egy kis színünk. Már 2 hete nem dolgoztam (1 nap kivételével), mert a szabi utolsó napjaiban betegek lettünk. Háááát! :) Dolgozom az ügyön. :)

Most végre lehetőségem van egy kicsit teljesen egyedül lenni. Nagyon élvezem! Szépítkezem, ápolgatom a testem, olvasgatok, meditálgatok. :)

További szép napot mindenkinek! :)

Otthon édes otthon

Nagyon megváltozott a utóbbi időben az lelki életem. Sok szép és tiszta érzelem kelt életre bennem.

Régen (még középiskolás koromban) előfordult velem egy párszor, hogy mindent hátrahagyva haza rohantam, mert azt éreztem, hogy valamelyik szeretteimnek súlyos gondjai vannak és valamilyen nagy baj történhet vele. Soha nem találtam ezekre a dolgokra racionális magyarázatot, azt gondoltam a megérzéseim mondatják ezt velem és irányítják a cselekedeteimet, meg, hogy nagyon szeretem őket (a családomat) és érzem a mély érzéseiket. Ennek volt is néminemű valóság alapja, de ma mindent megértettem.

A hétvégét szűk családi körben töltöttem. Mivel már nagyon hiányzott a nagypapinak , nagymaminak és a másik nagynéninek is a kis Maszatka. Így bedobták magukat az autóba és meglátogatták a nővéreméket, minket. Nagy, mindent átható békesség, szeretet, türelem, szabadság jellemezte az együtt töltött időt. Babázgatás, beszélgetés után az ikrem nálam aludt. Sokat beszélgettünk, szerettük egymást. Végre megint érzetem azt az összhangot és elfogadást ami már nagyon nagyon hiányzott és ami miatt már egy ideje nem volt otthon érzésem sehol. De most megint rátaláltam, rátaláltunk. :)

Mikor elindultak ismét azt éreztem mint nagyon rég. ... Szívből sajnáltam, hogy elmennek és összeszorult a gyomrom... tudod, mikor csak állsz az útszélén és várod hátha még visszanéz és integet még egyszer, és szomorúsággal vegyes boldogsággal mosolyog, mert szeret. ... Mire a szobámban ültem meglepődve tapasztaltam, hogy még a könnyem is kicsordult, de ami ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy megint hatalmába kerített az a roppant zaklató érzés, hogy valami szörnyű bajuk lehet. Mindez addig nem is múlt el míg fel nem hívtam őket, hogy minden rendben van-e az úton és igazán csak akkor szűnt meg mikor hívott tesóm, hogy hazaértek. Már értem annó mi "okozta" azokat a hazarohanásaimat a kollégiumból. Semmi varázslat, megértés, telepátia... Nem más mint a mérhetetlen szeretet és az ebben gyökerező féltés, hogy bármi bajuk eshet. Csodálatos érzés ismét HAZA találni! :)

Ezt köszönöm Nekik (mert élnek és kölcsönösen szeretnek) és a Férfinak az életemben (aki nagyon türelmes, kitartó és újra tanulhatom/tapasztalhatom általa a teljes elfogadás és őszinte szeretet érzését ami révén újra megnyílhat a szívem)!