Gondolataink, hitünk révén mi teremtjük meg a valóságunkat, a jövőnket.
Egy ideje gondolkoztam már, hogy hogyan tudnék kiteljesedni, hogyan tudnám eddig elsajátított ismereteimet, tudásomat kamatoztatni... végül úgy döntöttem elmegyek egy alapítványhoz karitatív tevékenységet folytatni, hogy a jelen tudásomnak megfelelően támogathassam a tőlem segítséget kérőket. Minden rendben is volt, kapcsolatba léptem egy szervezettel, melynek nagyon tetszett az alapgondolata. Viszont a személyes találkozó során kiderült, hogy mégsem annyira kerek ez az egész mint azt én gondoltam. Ahogy beszélgettünk, hallgattam a főtitkárt azt vetem észre, hogy egyre inkább megszűnök ott lenni, lassan teljesen elhalványult a jelenlétem. Energiám teljében, de picit csalódottan ballagtam haza és próbáltam megérteni a történtek mértjét... egész este a kapott szórólapokat, kis könyvecskét olvasgattam, melyben magukról a tevékenységeiről, a módszereikről adnak (számomra kicsit összefüggéstelen) tájékoztatást. Zaklatott volt a lelkem, és ettől feszülté váltam, hisz oly erősen hittem abban, hogy ez nekem való, ez nekem jó lesz, hogy ezt szeretném. ... Majd megálltam egy pillanatra, főztem egy csésze isteni finom teát és lecsillapodtak az érzéseim, kitisztultak a gondolataim, melyek folyamatosan csak a miérteket kutatták... megérzéseimre hallgatva, bátran álltam a történések elé, és tudtam ez nekem nagyon sok "pluszt" hoz majd az életembe. És most nem tudtam mire vélni az érzéseimet, hogy elutasítom, hogy nem értek vele egyet, hogy tisztán látom mi az ami nem tetszik az egészben és tudtam ehhez én nem adom a nevem és az arcom... S végül, miközben kortyolgattam a forró teát, mikor csak arra figyeltem, hogy milyen ízekkel ajándékoz meg engem és ahogyan átjár a melege, az illata... elillant minden gondom, letisztult a kép és megértettem, pusztán az tántorított el, hogy én már egy másik "ügy" elkötelezettje lettem. :)
Minden szeretetemmel és minden már meglévő és majdan magamévá tett tudásommal a mai fiatal gyermekek és fiatal felnőttek egész-ségéért szeretnék tenni, többek között a beszűkült, csak az anyagot valamire méltató és értékelő látásmóddal szemben, szeretném kísérni őket az útjukon, szükség esetén segíteni meglátni, észre venni, hogy létezik valami azon túl is. Nem attól leszünk gazdagok ha sok minden tulajdonosai, birtokosai vagyunk. Van valami ami határtalan szabadsággal ajándékoz meg, ami valóban felemel és gazdaggá tesz.
Hogy mi ez? :) Számomra Én, számodra Te. Ha eljutunk valódi önvalónkhoz és képesek leszünk/vagyunk saját természetünk, természetességünk, adottságaink szerint megnyilvánilni és létezni az határtalan boldogsággal, erővel és lehetőségekkel ajándékoz meg minket. :)
Szép napokat mindenkinek! :)
És egy mosoly az égből...
