Ismét írásban... :)
Ahhoz, hogy ott legyek ahol most vagyok, rengeteg dolognak kellett történnie az életemben. Az elmúlt pár hét gyökeresen megváltoztatta az életem.
... mintha ismét élnék... Halott voltam??? Lehet... a lelkem egy része biztosan! Mindent elöntött bennem a félelem, nem tudtam másra figyelni, csak a bénult némaságra.
Csináltam én közben a hétköznapi rutint, de valójában erőtlenül sodródtam az árral. Szinte csak a szellemben léteztem, tervezgettem, de mindenre a halogatás homályába borult, s közben figyeltem mi a gond? mitől félek?.... miért nem teszek már valami??? "Hamarosan éhen halok!" Már addig jutottam, hogy nem volt pénzem enni sem, az utolsó előtti pillanatban 2 napig már csak kenyeret ettem...
És egyszercsak megtörtént... magától! Felébredem az éber kómából, 1 hét alatt az egész életem egy másik vágányra helyeztem át. :)
Nem bánok és nem sajnálok semmit. Az gondolom, hogy minden tökéletesen rendben volt úgy ahogyan történt. Szeretem a döntéseimet és az erőmet, a kitartásom. Hisz én akartam ezt. :) De már nem akarom. Valójában akkor állt be a változás a fizikai szinten is, mikor a szívem és az elmém ugyanabban a pillanatban kívánta ugyanazt. Az ÉLETET, a csodákat, az örörmöt, a boldogságot, a változást. :)
Egy pillanat alatt megtelt a valóságom eseményekkel, lehetőségekkel, szeretettel, szerelemmel. Megtapasztaltam milyen, mikor valójában érzem, élem az éréseimet. Eddig is azt hittem, így van... de be kell látnom tévedtem. Most azt gondolom, csak míveltem az érzelmeket (az jelen helyzetben mindegy, hogy pozitív vagy negatív megnyilvánulási formáról van-e szó). Már tudom milyen az, mikor minden sejtemet átjára a jelen pillanat.... és azt is, hogy ez nem a végső igazságom csak egy állapot. Valójában minden "csak" egy állapot az életünkben, MINDEN PILLANAT az! És minden pillanat elmúlik, de én görcsösen ragaszkodtam hozzá. Ellenállni az elengedésnek? Akarni az elengedést? Mire jó az? Nem tudtam, de csináltam.
Szeretem, hogy csináltam, mert tudom, hogy ez az út része. Nincs bennem ítélet. A korábbi történések alatt és következtében, sokkal közelebb kerülök magamhoz. Megismerem azon részeimet is, amiket eddig takargatni próbáltam... és egyszer talán kész leszek szembenézni a még homályban létező "darabkáimmal" is. :)
Tudom és érzem, hogy egy végtelen létező vagyok! :)
Talán részleteiben is elmesélem egyszer....
